A címben jelzett Bizottságot a peres iratokban általában ETT IB rövidítéssel jelzik, azt én is így fogom használni.
Az ETT IB elődjét az Igazságügyi Orvosi Tanácsról szóló 1890. évi XI. törvény-czikk (IOT) hozta létre és 1890. augusztus 15-én kezdte meg működését.
Az orvos-szakértőkből álló testület "az igazságügyi minisztérium és a bíróságok teendőiben segédkezett". Az IOT - a törvény-czikk értelmében "felülvéleményeket" adott (1. §). Olyan orvosi szakvélemények "felülvizsgálatát" végezte, amelyeket az igazságügyi hatóságok vagy a bíróságok ezen tanács elé terjesztenek" (2.§). Összetétele: "elnök, alelnök és legföljebb húsz előadó rendes tag" (3.§). Az IOT az orvosi műhiba perekben a XX. század elején kezdett jelentősebb szerepet játszani. 1
Sokat foglalkozott az IOT "műhiba perekben" játszott szerepével dr. Kassai Béla és dr. Szőke Sándor ügyvéd Az orvos felelőssége című szakkönyvében. 2 A két ügyvéd csak orvosokat védett büntető ügyekben vagy alpereseket képviselt "orvosi műhiba" perekben. Az IOT-ról - mint a perekben nélkülözhetetlen grémiumról - csak magasztaló kifejezésekkel írtak. Az IOT a műhibát elkövető orvosok első számú "védője" volt már a 30-as években is. Erről a két ügyvéd a következőképpen vélekedett: "Ehelyütt csak annak a megállapítására szorítkozunk, hogy az orvosi felelősség jogterületen beláthatatlan hatást fejtettek ki az IOT bűnügyekben adott felülvéleményei, polgári ügyekben adott véleményei kétségtelenül döntő befolyást gyakoroltak az orvosi tárgyú perekre. Az ország legkiválóbb tudósai és természettudósai vizsgálják most már az orvosi perek sarkpontját: hogy van-e műhiba. Az IOT véleményét a természettudományi előképzettséggel rendszerint nem rendelkező bíró számára a felek részére is hozzáférhető indokolással látja el esetről -esetre; így lehetővé teszi, hogy a bíró a legelvontabb természettudományi kérdésben és megnyugtató döntést hozhasson. A bűnvádi perrendtartás az úgynevezett szabad bizonyítási rendszert honosította meg igazságszolgáltatásunkban, minek következtében az ítélőbíró az IOT véleményét is a legjobb belátása szerint maga mérlegeli, azonban természetes, hogy az esetek túlnyomó többségében a vélemény szinte az ítélet erejével hat." 3. A két ügyvéd hatvanöt évvel ezelőtti - jogász szakember számára egyébként megdöbbentő - tényállítása (a testület véleménye szinte az ítélet erejével hat) mind a mai napig valóságos, sőt az elmúlt évtizedekben szignifikánsan még valóságosabb ténnyé vált. Manapság "orvosi műhiba" perekben úgyszólván mindig kirendelik az ETT IB-t, amely szinte állandóan az alpereseknek "ad igazat" és így kb. hatvan év óta a nagyon súlyos kárt szenvedett felperes kénytelen pert veszíteni. 4
Az Igazságügyi Orvosi Tanácsot az egészségügyi miniszter ügykörének újabb szabályozása tárgyában hozott 172/1951. (IX. 16.) MT rendelet 3. §-a megszüntette, és a rendelet 1. § 28. pontja kimondta: az egészségügyi miniszter foglal állást igazságügyi hatóságok megkeresésére orvosi szakkérdésben. A 193/1951. (XI. 10.) MT rendelet ezután felállította az Egészségügyi Tudományos Tanácsot. Az egészségügyi miniszter a 138/1951. (XII. 20.) Eü. M. rendelettel a volt IOT feladatkörét az egészségügyi miniszter hatáskörébe utalta. Ezzel - ha jogellenes módon is (rendelet helyezett hatályon kívül törvényt) - megalakult, és azóta is ezen "jogrendezés" alapján működik az ETT IB. 5
Az ETT IB "felül"-véleményezéséről orvosi műhiba perekben 1965 és 1986 között három - az ETT IB felül-véleményezését elemző, nem túlzás azt állítani, hogy magasztaló - könyv jelent meg. 6 Mind a három könyv büntető és polgári peres eljárásokban ismerteti az ETT IB felül-véleményeit. Nem kell hozzá az ellenfél oldaláról az érveket ismerni, magából az ügyek ETT IB ismertetéséből is egyértelmű a "testület" szélsőséges elfogultsága a gyógyintézetek javára. Tárgyilagos szakkönyv, amely az ETT IB "felül-vélemény"-ét is értékeli, egy jelent meg, Sándor Judit: Gyógyítás és ítélkezés című munkája, 1997-ben. 7 A könyv részletesen foglalkozik az ETT IB úgynevezett. fantomtörvény jellegével (ez a fogalom azt jelenti, hogy valójában ilyen törvények nem léteznek, csupán a jogban laikus orvosok hiszik azt, hogy azok hatályos jogszabályok.
Az IOT (1890-1951-ig) majd az ETT IB (1952-től, már 50 éve) beépült a polgári jogi ítélkezésbe, de ott teljesen idegen "szereplő", azonban - többszörösen alkotmányellenes léte dacára - meghatározó tényező, ami demokratikus jogállamban szinten hihetetlen, de mégis tény!
Alkotmányellenes működésének elemei:
1.) Testület hoz ténykérdésekben - 15 személy részvételével - döntést szavazással, ami nem más, mint "fából vaskarika". A ténykérdésre vonatkozó megállapítás vagy igaz, vagy nem igaz, de igazságjellegét egyáltalán nem befolyásolja, hogy a testület hány tagja szavazott rá és hány ellene. Tegyük fel, hogy a tény "A", erről szavaz a "testület". Ha a 20 tagú testületből egy "szavazta meg", hogy a tény "A", és 19 ellene szavazott, ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy "A" igaz, és "nem A" valótlan állítás. Ez a történelem során számtalan esetben megismétlődő probléma. Hogy csak a legismertebb eseteket említsem:
- Kopernikusz vitája a pápasággal,
- Giordano Bruno pere és elégetése,
- Galileo Galilei pere, amelyben tanait visszavonta, de utána kijelentette: "eppur si move",
- Kepler "vitája" az egyházzal,
- Albert Einstein vitája a speciális relativitás elméletéről 1908-ban a Newton által leírt világképpel szemben,
- Semmelweis Ignác vitája a "hivatalos szülészettel".
Népi szólásmód: a tények makacs dolgok - vagyis ezeket "szavazással" eldönteni logikai képtelenség. Minthogy azonban az ETT IB legtöbbször éppen ténykérdésben kap felül-vélemény elkészítésére megbízást, az képtelen eredményre is vezet úgyszólván minden esetben.
Az ETT IB "NIMBUSZÁT" az igazságszolgáltatásban éppen az alapozta meg, hogy egy ténykérdést nem egy szakértő állít, hanem minimum 15, és ekkor a tény már - úgymond - nyilvánvalóan IGAZ. Ezt a tévhitet táplálja az igazságügyi szolgálat személyzete (a bírók) 112 éve - teljesen tévesen. Egy tény vagy igaz vagy nem, teljesen függetlenül attól, hogy hányan szavazták meg igaz vagy valótlan voltát. Ez a téves gondolatmenet ugyanis a szavazás különböző alapját és célját keveri össze - de alaposan. A jövő terveiről, ideológiai elvekről, jövőbeni szabályozásokról, egy magatartás értékítéletéről helyén való a szavazás. Annál kevésbé az megtörtént események utólagos tényként való állításáról vagy tagadásáról. Ezt a logikai képtelenséget a magyar perjog az elmúlt 112 évben soha nem vetette fel, nem gondolta végig, ami a perjogi gondolkodás csődje. Egyszersmind a magyar perjogban működő felek (főleg a felperes) perjogi helyzete lehetetlenné válásának egyik alaptényezője.
Jelen tanulmányom - a későbbiekben - egy konkrét ETT IB felül-vélemény szakközreműködői véleményének törvénysértő visszatartását is elemzi. A szóban lévő ETT IB vélemény 1997. október 15-én készült 10-223/ETT IB/97. számon. A vélemény a "szakközreműködő" vizsgálati eredménye, amelynek 3. oldal 2. bekezdése első felében olvasható: "a beteg megfogta az injekció beszúrásakor a nővér kezét". Az ETT IB ebből szavazással arra a következtetésre jutott, hogy a felperes megrántotta az injekciót beadó nővér kezét, és maradandó károsodása ebből származott, tehát azt állítja, hogy a felperes maga okozta a saját maradandó kárát. Ezt az állítást viszont soha senki - az ETT IB-n kívül - nem állította, sem az injekciót beadó nővér, sem az orvos, sem a felperes. Az ETT IB állítása tehát abszolúte valótlan, légből kapott kitalálás. Ezt a valótlan tényállítást szavazták meg az ETT IB-nél 16-an, így adva nyomatékot a teljesen valótlan (hazugságon alapuló) állításnak. Ezt azonban - minthogy "felülvizsgálati vélemény" lett - a per tényállásának fontos elemeként értékelte a bíróság. Több mint egy évig tartott az a procedúra, amelyben a felperes és ügyvédje - újabb meghallgatásokkal - ezt a valótlan állítást végül is megcáfolta. Ennyit ér a ténykérdés "testületi" megszavazása!
Tehát - mint kifejtettem - tényekről egyáltalán nem lehet szavazással állást foglalni. A testületi szavazásnak - egészen más vonatkozásokban, mint ahogyan a polgári perben az ETT IB számára "jogosítványt adtak a jogszabályok" - nagy jelentősége lehet. Mint írtam: múltban megtörtént tényekről "testületileg" szavazni logikai képtelenség, például a testület megszavazhatja, hogy ki legyen az elkövetkező öt évben az elnök, de arról nem szavazhat, hogy ki volt az elmúlt öt évben az elnök. Elmúlt eseményekről, történésekről két esetben érdemes testületileg szavazni:
a.) Ha a múltbeli eseményt, történést pontosan nem ismerik, de az így vagy úgy történtekről például a felek bizonyítanak vagy ellenbizonyítanak. Ilyen bizonyítási jogosítványa van például a polgári perben a feleknek, amit bizonyítási tehernek neveznek (Pp. 164. § (1) bekezdése). Csakhogy a bizonyítékok hitelességének eldöntése a perben már nem szakértői, hanem bírói feladat (ezért van a bíróságnak, mint "testületnek" ítélkezési, vagyis "megítélési" jogköre) de az ETT IB-nek ilyen jogkört alkotmányosan nem lehet adni.
b.) A múltbeli esemény értékítéletéről. Ilyen például a műkorcsolyában vagy a tornában a zsűri "testületi" szavazása. Az ETT IB-nek ilyen jogkört sem lehet adni, mert a "megítélés" már bírói ítélkezési és nem szakértői jogosítvány (zsűri az angol bíróság is). Ezért indítványoztam később ismertetendő beadványomban a Pp. 177. § (1) bekezdéséből a "vagy megítéléshez" kitétel megsemmisítését (indítvány 2. pont)
A két vélemény összekeverése: - tény megtörténtének utólagos állítása, vagy megtörtént esemény (tény) utólagos értékítélete - logikai képtelenség, tehát jogellenes, pontosabban alkotmányellenes.
2.) Az sem felel meg a valóságnak, amit 1938-ban a két ismert ügyvéd - Kassai és Szőke - írt az ETT IB elődjéről, az IOT-ról, miszerint a testület tagjai az ország legkiválóbb természettudósai, akik szaktudományos alapon döntenek, szemben a laikus bíróval. A valóság az, hogy az ETT IB húsz tagja a legkülönbözőbb orvosi szakmákból kiválasztott személy: sebész, szülész, pszichiáter, fülész, patológus, igazságügyi orvos-szakértő (speciális szakképzettség nélküli) belgyógyász, gyermek-orvos, urológus, ortopéd szakorvos, szemész stb. Tehát a "testület" elé kerülő speciális - például szülészeti - szakkérdésben a döntő többség úgyszólván laikus! Milyen alapon döntenek félig-meddig laikusok felül-vélemény szinten?
III. Az ETT IB a polgári perben
Az ETT IB felül-vélemény működésének további anakronisztikus feltételei jogi természetűek. Az ETT IB működését a polgári perekben a Pp. 182. § (4) bekezdése és a 183.§ alapozta meg. A Pp. 182. § (4) bekezdése: "Olyan szakkérdésekben, amelyek körében az igazságügy-miniszter a felülvizsgálatra a 183. § értelmében valamely szakértő testületet, hatóságot vagy szervet jelölt ki, más szakértő véleményének beszerzése helyett a vélemény felülvizsgálatát kell elrendelni."
Az ismertetett törvényi tényállás alapvető eleme az, miszerint ha az igazságügy-miniszter szakkérdésben "felülvizsgálatra" a 183. § értelmében valamely testületet stb. JELÖLT KI, más szakértő... helyett "felülvizsgálatot" kell elrendelni. Ebből a törvényi megfogalmazásból explicite az következik, hogy a 182. § (4) bekezdés önmagában nem elemezhető, minthogy a 183. § tartalmát - mint feltételt - tűzte ki a "ha... akkor" hipotetikus logikai formula szerint. Vizsgálni kell tehát a 182. § (4) bekezdésének jogértelmezéséhez a 183. § törvényi elrendelését.
A Pp. 183. § szövege: "Az igazságügy-miniszter rendelettel kötelezővé teheti, vagy megengedheti, hogy a bíróság meghatározott körbe tartozó szakkérdésre szakértőként vélemény nyilvánítása végett vagy az általa kirendelt szakértő véleményének felülvizsgálata végett a rendeletben kijelölt szakértő testületet vagy hatóságot, illetőleg szervet keresse meg. Az igazságügy-miniszter az eljárást erre az esetre a szakértőkre vonatkozó rendelkezésektől eltérően szabályozhatja."
Az idézett § két helyen is alternatív szabályozást rendel el:
a.) "kötelezővé teheti vagy megengedheti",
b.) eltérhet a szakértőkre vonatkozó törvényi szabályozástól.
ad a.) A 18/1999.(VI. 16.) Eü. M. rendelettel módosított 13/1994.(IX. 13.) NM. rendelet szól az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának működéséről. A rendelet nem teszi kötelezővé, csupán megengedi, hogy a bíróság "meghatározott körbe tartozó szakkérdésre szakértőként, vélemény nyilvánítása végett, vagy az általa kirendelt szakértő felülvizsgálata végett a rendeletben kijelölt testületet... keresse meg". Ennek az az explicit következménye, hogy a vélemény "felül"-vizsgálata a Pp. 182. § (4) bekezdése és a 183. § összevetése alapján nem jus rigolosae (kötelező), hanem jus equum (megengedő). Azon tehát, hogy a bíróság "a fél erre irányuló indítványa alapján" más szakértőt rendelhet ki (Pp. 182. § (3) bekezdés), nem feltétlenül az ETT IB-t kell érteni.
ad b.) Az ETT IB miniszteri rendelet megalkotója élt a Pp. 183. § felhatalmazásával és a rendeletben "a szakértőkre vonatkozó rendelkezésektől eltérően" szabályozott.
Az eltérések:
1.) A felhatalmazást az igazságügy-miniszter kapta, a rendeletet mégis a népjóléti miniszter hozta, és az egészségügyi miniszter módosította (igaz, az "igazságügy-miniszterrel egyetértésben"), de ez mégis törvénysértő, mivel a Pp. 183. § nem arról rendelkezik, hogy a rendeletet kivel "egyetértésben" kell szabályozni, hanem arról, hogy ki kap a szabályozásra felhatalmazást, ez viszont sem a népjóléti miniszter, sem az egészségügyi miniszter, hanem az igazságügy-miniszter.
2.) A rendelet 7. § (2) bekezdése szerint a "szakreferensi véleményt a Bizottság belső anyagként kezeli". Nem lehet tudni, mit ért a rendeletet alkotó miniszter "belső anyag"-on, minthogy ilyen fogalmat a jog nem ismer.
3.) A rendelet 9. § szerint "a Bizottság zárt ülésen tárgyal.." Ez is törvénysértő, mivel - mint ez közismert - a Pp. minden anyaga a felek számára nyilvános, tehát a felek és jogi képviselőik ezen ülésről nem zárhatók ki.
4.) A 9. § (1) bekezdése szerint "a szavazati arányt a megkereső szervvel közölni kell". A "megkereső szerv" viszont soha nem az érintett személy. Az Adatvédelmi törvény 11-13. § szerint viszont az "érintett személy" minden adatkezelési tényt elsősorban jogosult megismerni. Ezért - az Adatvédelmi törvény értelmében - a szavazási arányt nem csak a megkereső szervvel, hanem kérésére az érintett személlyel is közölni köteles az adatkezelő ETT IB, ami a rendeletből hiányzik. A 9. § (3) bekezdése szerint a jegyzőkönyvnek az "eltérő véleményeket" írásban kell csatolni. Az Adatvédelmi törvény szerint az érintett személy ezeket is megismerheti, kérésére tehát az adatkezelő ETT IB ezeket is köteles kiadni.
5.) A rendelet 10. § (3) bekezdése szerint "a Bizottság ülésének jegyzőkönyve szolgálati titok". Ez ugyan az érintett személyt (aki rendszerint a felperes vagy hozzátartozója) a megismerésben - de jure - nem korlátozná, minthogy a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Atv.) 16. §-a a "szolgálati titkot" nem sorolja fel olyan adatként, amit az érintett személy nem ismerhet meg. A gyakorlatban az ETT IB a jegyzőkönyv megküldését mégis - erre a rendelkezésre hivatkozva - minden esetben megtagadja.
6.) A rendelet 11. § (2) bekezdése szerint "ha a Bizottság elnöke tekintetében áll fenn összeférhetetlenség, helyette a Bizottság által kijelölt elnökhelyettes intézi az ügyet, és vezeti az ülést". A rendelet e szabályozása is alkotmányellenes, minthogy az elnök személye a testület egész működését determinálja. A szabályozás - ha már egyáltalán létezik ETT IB - csak az lehetne, miszerint az elnök személyének összeférhetetlensége esetén az ETT IB egyáltalán nem rendelhető ki, hiszen - mint ezt már kimutattam - a Pp. 182. § (4) bekezdés és a 183. § alapján az ETT IB kirendelésének elhagyása nem jogellenes.
IV. Az ETT IB megközelíthetetlensége
Az ETT IB a mai magyar igazságszolgáltatásban - főleg az orvosi műhiba perek tárgyalása során egészen különleges misztikus és mitikusnak tűnő kiváltságokat "élvez", amelyek kétségessé teszik azt, hogy a magyar igazságszolgáltatás független, demokratikus jogállam bíráskodása.
A bíróságok ugyanis az úgynevezett BKT-PKT-GKT 1/1981. állásfoglalást, - annak ellenére, hogy az már meghozatalakor is jogellenes volt, illetve senkire sem kötelező - mind a mai napig "betartják" (magukra nézve kötelezőnek ismerik el) azt. Ez így hangzik: "a szakvéleményt felülvizsgáló szerv (testület) vagy annak tagja a tárgyalásra nem idézhető meg, a bíróság azonban elrendelheti a felülvizsgálati vélemény kiegészítését."
A bírósági törvény rendelkezik az "elvi irányítás szerveiről". A teljes ülés (a Legfelsőbb Bíróság elnökéből és a hivatásos bírókból álló testület) irányelveket hoz, az egyes szakbírói testületek (büntető, polgári, gazdasági, közigazgatási) kollégiumai pedig "elvi döntéseket" hoznak. Az irányelvek a bíróra ítélkezéskor kötelezőek, az elvi döntések betartandó irányelvek. 8
De jure a bírói testület soha nem ismerte a bírósági tanácselnökökből álló (BKT, PKT, GKT stb.) álló testületeket, ennek ellenére mégis - teljesen jogellenesen - rendszeresen működtek, és "állásfoglalásokat" hoztak, amelyek azonban - mint már kifejtettem - senkire sem voltak kötelezőek (még azon tanácselnökökre sem, akik megszavazták). Ennek ellenére, mind a mai napig "magukra nézve kötelezőnek tartják" a bíróságok a BKT-PKT-GKT 1/1988 állásfoglalást, és az ETT IB egyetlen tagját sem idézik meg sohasem, még a szakközreműködőt vagy a "testület" referensét, illetve korreferensét sem. Ilyen formán az ETT IB "felülvéleményén" kívül (amely a legtöbb esetben teljesen önellentmondásos, állításai ex chatedra kijelentések, minden bizonyítás nélkül és egyszerű eszközökkel is cáfolhatók) semmiféle más "bizonyíték" nem áll a felek rendelkezésére. Mindezek alapján a perbeli fél (99 %-ban a felperes) bizonyítási csapdahelyzetbe kerül, aminek az az evidens következménye, hogy - habár mindenben teljes mértékben igaza van - perjogilag megbénult helyzete következtében a pert mégis elveszíti. Mindez a III. évezredben egy demokratikus jogállam "igazság-szolgáltatásában"! Úgyszólván hihetetlen!
V. Az ETT IB alkotmányellenessége
A bíróságok a mai ítélkezési gyakorlatban - mindezek ellenére - ragaszkodnak az ETT IB létezéséhez és ilyen formában való működéséhez. Ennek mélylélektani okai vannak (lásd: Sigmund Freud) 9. A bíró mindig ragaszkodott kiemelt és független szerepéhez az ítélkezésben, ám valamiféle olyan segítséget öntudatlanul is igénybe vett, ami miatt ítél, de mégsem ítélkezik, vagyis - és ez a tudatalatti lényege - azt helyette más szerv végzi. Ez korábban az istenítélet, majd az eskü volt, jelenleg a kirendelt szakértő és orvosi műhiba perekben elsősorban az ETT IB. A III. évezredben, demokratikus jogállamban ebből az ítélkezési ambivalenciából is ki kell szabadítani a harmadik államhatalmi ágat. Ezt a célt szolgálják következő beadványaim, amelyeket a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságához nyújtottam be az eddig leírt alkotmányellenességek miatt.
Tisztelt Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága!
Horváth Ilona - kívül jegyzett és már igazolt ügyvédem útján - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (továbbiakban: AB. tv.) 1. § d.) pontjában biztosított jogomnál fogva, alkotmányjogi panaszt nyújtok be elbírálásra.
Az alább felsorolt törvény-szakaszok, bekezdések, az említett kormányrendelet és a két miniszteri rendelet alkotmányellenes: sértik a Magyar Köztársaság Alkotmányának 2. § (1) bekezdését, a 8. § (1) és (2) bekezdését, a 45.§ (1) bekezdését, az 50. § (3) bekezdését és az 57. § (1) bekezdés első és utolsó fordulatát.
Mindezek következtében - az AB. tv. 40. § értelmében - indítványozom a többszörösen módosított Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) alábbi szakaszainak illetve egyes szakaszok bekezdéseinek megsemmisítését:
1.) Indítványozom megsemmisíteni a Pp. 182. § (4) bekezdését és a 183. §-t, mivel az azokban foglalt rendelkezések alkotmányellenesek.
2.) Indítványozom a Pp. 177. § (1) bekezdésének "vagy megítéléséhez" kifejezés megsemmisítését, mert az alkotmányellenes.
3.) Indítványozom az igazságügyi szakértőkről szóló - többszörösen módosított - 53/1993.(IV. 2.) Korm. rendelet 7. § megsemmisítését, minthogy alkotmányellenes.
4.) Indítványozom a 2/1988.(V. 19.) IM. rendelet 22. §-ának megsemmisítését, mert az alkotmányellenes.
5.) Indítványozom az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának működéséről szóló, többszörösen módosított 13/1994. (IX. 13.) NM. rendelet megsemmisítését, minthogy alkotmányellenes.
Indokolás: A hatályos Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint "a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam." Ez az alkotmányosság alappillére. Ehhez kapcsolódik az Alkotmány 8. § (1) bekezdése, amely szerint: "a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége." A fenti alapvető jogokat biztosítja a szakasz (2) bekezdése: "a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja". Az ember alapvető, sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogának lényeges tartalma többek között az, hogy a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő (Alkotmány 57. § (1) bekezdés első fordulata), továbbá az az alkotmányos elv, amely szerint "mindenkinek joga van ahhoz, hogy... valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el" (Alkotmány 57. § (1) bekezdés utolsó fordulata).
Megítélésem szerint a mai magyar igazságszolgáltatásnak az úgynevezett szakértői "felülvizsgálati" eljárása alkotmányellenes, az emberek alapvető jogait sérti, ezért a peres eljárásból a "szakértői felülvizsgálati eljárást" ki kell vonni, vagyis meg kell semmisíteni.
A jelenleg benyújtott alkotmányjogi panaszom kizárólag a polgári peres eljárás, abban is elsősorban az orvosi műhiba perekben alkalmazott jogszabályok alkotmányellenes vonatkozásait érinti, minthogy polgári perben alkalmaznak a bíróságok alkotmányellenes jogszabályokat. Kifejtett álláspontom megfelelő extrapolálással más igazságszolgáltatási eljárások szabályainak alkotmány-ellenességére is kiterjeszthető.
Részletes indokolás:
ad 1.) Indítványom a Pp. 182. § (4) bekezdésének és a Pp. 183. §-ának megsemmisítésére tesz javaslatot.
A szakértők a polgári perekben - mondhatni - "perdöntő" szerepet játszanak, hiszen az ítélkező bíró (bíróság) szakértelmének "meghosszabbítását" hivatottak szolgálni. Már ebben a vonatkozásban is nagy a veszélye annak, hogy a bíróság által kirendelt szakértő nem csak a bíró különleges szakértelmét pótolja, hanem véleménye beletorkollik a bírói ítélkezésbe is. Vagyis másként fogalmazva: a bíró és a kirendelt szakértő "együttesen" bírálják el a jogvitát. Ezt a veszélyt az ítélkező bírók (bíróságok) minden perben nagyon nehezen tudják elhárítani, minthogy a szakértő által megállapított ténykérdések és a bíró által szabadon mérlegelt megítélés - a legtöbb esetben - érintkezik egymással, néha átnyúlik az előbbi az utóbbiba, elválasztásuk ilyen esetekben emberfeletti feladat, követelmény, mégis az igazságos ítélet meghozatala érdekében kötelező igazságszolgáltatási teendő.
Akkor nem lenne ilyen mértékben problémás ez az elválasztás, ha a szakértő is rendelkezne - az évszázadok során a bíróval szemben kialakított - pártatlansággal és függetlenséggel, de akkor sem lenne helyénvaló, minthogy ez már a csődöt mondott arbiter bíráskodás eleme lenne. Ettől azonban ma Magyarországon az igazságügyi szakértés fényévnyi távolságra van.
Addig, amíg a bírói szervezetre az Alkotmány X. fejezete (45.-50. §) a legszigorúbban előírja a bírói függetlenséget és pártatlanságot, továbbá ezt garantálja a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény, illetve a bírók jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény - a szakértőkre ilyen garanciális függetlenségi és pártatlansági szabályok egyáltalán nem vonatkoznak.
Például az orvos-szakértők számára - a Magyar Orvosi Kamaráról (MOK) szóló 1994. évi XXVIII. törvény értelmében - kötelező a MOK tagság, s e törvény 1. § (1) bekezdése kimondja: a MOK "érdekvédelmi köztestület". A MOK etikai kódexe pedig tiltja, hogy az orvos nem orvos jelenlétében az orvosi hibát közölhesse (a szakértőre is vonatkozik a szabályozás). Az orvosok érdekvédelmi összetartozását szignifikánsan erősíti az orvosi paraszolvencia, amelynek elfogadása bűncselekmény (Btk. 252. § szerint passzív vesztegetés), de megszüntetését a politika még csak tervbe sem vette. A praktizáló orvosok - akik szintén elláthatnak orvos-szakértői feladatot - titokban (zsebbe csúsztatva) számolatlanul vesznek fel "hálapénzt", ami elvtelen összefogásra serkenti az egész orvostársadalmat. Az orvos - ha történetesen igazságügyi szakértő is - előmenetelét, egzisztenciáját csakis a többi orvos "jóindulatától" remélheti, abba nem orvos bele sem szólhat. Teljesen érthető tehát, hogy az igazságügyi orvos-szakértő le van kötelezve orvos-társainak, vagyis csak orvoskollégái érdekeit tartja szem előtt, amikor igazságügyi orvos-szakértői szakvéleményt ad. "Fehér hollónak" számít, ha az orvosi intézményt perlő egyszerű állampolgár olyan magánszakértőt talál, aki megmondja a - már bekövetkezett - orvosi műhiba tényét, okait. Ezt a bíróság által kirendelt igazságügyi orvos-szakértők - az esetek túlnyomó többségében - szofisztikus okoskodással visszautasítják. Így keletkeznek a polgári perekben az orvos-szakértők közötti "ellentmondások".
Ha ezeket az ellentmondásokat a bíróság - ahogy szakszerűtlenül, de elterjedt szóhasználattal mondani szokták - fel kívánja oldani, és ennek érdekében "szakértő testületet" (a Pp. 183. § szóhasználata) rendel ki, ennek - az esetek 99, 9 %-ában - nem lehet más "eredménye", mint az, hogy a "szakértő testület" képtelen tárgyilagos, pártatlan, az igazságnak megfelelő véleményt (a jogszabályok mai állása szerint "felül-véleményt") adni. Ennek több oka van:
a.) A felül-véleményt kialakító testület tagjai (például az ETT IB-ben 20 tag és 8 póttag) praktizáló orvosok, evidens érdekük, hogy a kollégáiknak adjanak igazat, teljesen függetlenül a jogvita tényleges igazságtartalmától.
b.) A "testület" tagjai többségében nem igazságügyi szakértők (az ETT IB-nek csak 25 %-a igazságügyi orvos-szakértő), tehát nem is értenek az igazságügyi szakértéshez, kijelentéseiket nem az igazságügyi szakértői szakma szabályainak megfelelően hozzák, nem bizonyítanak, csupán ex chatedra kijelentéseket tesznek, annak biztos tudatában, hogy felül-véleményüket már nincs ki (esetleg más testület) még "feljebb" véleményezze.
c.) A felül-véleményező testület titokzatosan működik, véleménye kialakításának mechanizmusáról, dokumentumairól, írásos feljegyzéseiről a jogvitában érdekelt felek semmit sem tudhatnak meg. Erről külön gondoskodott - expressis verbis - a Legfelsőbb Bíróság BKT-PKT-GKT tanácselnöki értekezlete, (amely - de jure - soha nem létezett) 1/1981. "állásfoglalás" IV. pontja: "a szakvéleményt felülvizsgáló szerv (testület) vagy annak tagja a tárgyalásra nem idézhető meg..."
d.) Az ETT IB 20 tagja és 8 póttagja különböző orvosi szakmákban működnek, mégis minden tag szavaz, és minden szavazat egyenértékű, például egy szülészeti szakkérdésben a patológus, az ortopéd, az elmegyógyász és a szemész szavazata egyenértékű a szülészével. Az egész magyarországi igazságszolgáltatási rendszerben inkompetens személy "szavazati joga" nem létezhet, ezt például az igazságügyi szakértésről szóló jogszabályok is garantálni szeretnék.
A bírók is "testületi" szavazással döntenek határozatok hozatala során, de ilyen esetben a testületet alkotó valamennyi bíró kompetens az adott kérdés eldöntésében. Az igazságszolgáltatásban ez alól hazánkban egy kivétel van: az ETT IB "felülvizsgálati vélemény"-ének "testületi megszavazása". Egy-egy "felülvizsgálati vélemény" testületi megszavazásánál a résztvevők 70-90%-a inkompetens, szavazata mégis egyenértékű a szakemberével. Ez az egyetlen szituáció Magyarországon, amelyben inkompetens személyek döntő befolyást tudnak gyakorolni a bírósági ítélkezésre. A "testület" tagjai (és póttagjai) valamilyen titokzatos úton bekerülnek a "felülvéleményezők" körébe, és attól kezdve - a felek számára teljesen ellenőrizhetetlen úton-módon - a per tárgyát képező jogvitában gyakorlatilag vitathatatlan "álláspontot" foglalnak el, úgyszólván minden esetben a gyógyintézeti orvos-kollégáik védelmében, az igazságtól egyáltalán nem "befolyásolva", és anélkül, hogy a perbeli jogvita lényegéhez valamit is értenének.
e.) Ténykérdésről - minthogy csak ilyenekről lehet szó és nem "megítélés"-ről - egyáltalán nem lehet szavazással állást foglalni. Ténykérdéseket megszavazással eldönteni logikai képtelenség. Erre egy szándékosan leegyszerűsített példa: egy jogvita arról szól, hogy 2+2=4, vagy nem 4. Erről egy háromtagú - matematikusokból álló - szakértő testületet kérdez a bíróság. "A" szakértő szerint 2+2=3, "B" szakértő szerint 2+2=4, míg "C" szakértő szerint 2+2=5. A felperes állítja, hogy 2+2=4. A bíróság felteszi a kérdést a szakértő testületnek: "megfelel-e a valóságnak az, hogy 2+2=4, vagy nem felel meg? A szakértő testület a helyes, valós, igaz eredményt 2: 1 arányban leszavazza, mondván 2+2 nem egyenlő 4-gyel.
Az ETT IB körülbelül ilyen felül-véleményeket készít, amelyekkel eldönti (!) a perbeli jogvitát a gyógyintézet alperes érdekében. Az ETT IB testületi véleményéről érdemi vitát a perben tovább folytatni már nem is lehet a testületi jelleg miatt. A felül-véleményezés teljesen félreértelmezett elnevezése és a misztikus "véleményezés" 112 éves gyakorlata alapján (az ETT IB elődjét az OIT-t az 1890. évi XI. tc. hozta létre, és azóta működik) teljesen "beépült" az igazság-szolgáltatásba.
A Pp. 183.§ második mondata így szól: "az igazságügy miniszter az eljárást erre az esetre a szakértőkre vonatkozó rendelkezésektől eltérően szabályozhatja." Ez az "eltérő szabályozás" meg is történt a többszörösen módosított 13/1994. (IX. 13.) NM. rendelettel. Ez a Pp. - szóban lévő - mondata is kifejezetten alkotmányellenes, minthogy törvénnyel szabályozott rendelkezés "lényeges tartalmát" engedélyezi alacsonyabb szintű jogszabállyal megváltoztatni. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint "az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg..." A "testületi" szakértés a perekben az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit befolyásolja, tehát a törvénynek nem lett volna joga ezt a kardinális kérdést miniszteri rendelettel, a törvénytől eltérően szabályozni. Ez a törvényi rendelkezés is alkotmányellenes, tehát megsemmisítendő.
Egy ilyen - az igazság szolgáltatásának évszázadok alatt kialakult alkotmányos rendjébe beékelődött, de az igazságszolgáltatástól teljesen idegen - "testület", amelynek a bírói ítélkezésre döntő szava van, erősen csökkenti, egyes esetekben teljesen megszünteti az igazságos ítélet lehetőségét, vagyis az állampolgárnak az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított jogát, a bíróság előtti egyenlőséget, a független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyalásának lehetőségét.
Mindezek alapján indítványozom a Pp. 182. § (4) bekezdésének és a Pp. 183. §-ának a megsemmisítését. Az igazságügyi szakértés intézménye a "testületi felülvéleményezés" nélkül - mint bizonyítottam - sokkal jobban, igazságosabban tud működni.
ad 2.) A Pp. 177. § (1) bekezdéséből indítványozom a "megítéléséhez" kifejezés megsemmisítését, minthogy ez a kifejezés - az igazságügyi szakértés tekintetében - a "megállapításához" fogalom szinonimája. Valamely ténykérdést megállapítani, vagy megítélni, ugyanazt jelenti, ha tények, valóság, történés, tehát a perben történeti tényállás megállapításáról, illetve megítéléséről van szó.
A "megítéléséhez" kifejezés azonban - minthogy homonímia is (két, egymástól eltérő jelentése van, mint például nap és nap, óra és óra) - ez a törvényi tényállás értelmezésében állandó zavar forrása. Azt a látszatot kelti, hogy a bíróság által kirendelt szakértő a tényállást nem csak megállapítja, hanem meg is ítéli, tehát átveszi a bíróság kizárólagos, alkotmányos feladatát, jogosítványát és kötelezettségét. Ez számtalan esetben tapasztalható, így például abban a polgári perben is, amelynek alapperében jogerősen pert veszítettem. A szóban lévő perben a két bíróság úgy "ítélte meg", hogy az ETT IB a tényeket nem csak megállapította, hanem - a bíróságtól átvett feladatkörben - a jogvitát "meg is ítélte", most már a homonímia másik értelmét alkalmazva. A felesleges zavar elhárítására indítványozom a szükségtelen fogalom megsemmisítését.
ad 3.) és 4.) Az 53/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet 7. §-a, a 2/1988. (V. 19.) IM. rendelet 22. §-a az igazságszolgáltatásban igénybe veendő "felülvizsgálati" véleményről rendelkezik, törvénynél alacsonyabb szinten. Minthogy - tudomásom szerint - a Büntető eljárásról szóló törvény szövegéből is kikerült a szakértői vélemény "felülvizsgálata", jelen beadványomban ugyanezt indítványozom a polgári peres eljárásban. Amennyiben a T. Alkotmánybíróság az ad 1.)-ben foglalt indítványomat elfogadja, minden további indokolás felesleges a tekintetben, hogy az alacsonyabb szintű jogszabályokból is ki kell kerülnie az igazságügyi szakvélemények "felülvizsgálatára" való utalásnak.
ad. 5.) Ugyanez vonatkozik az ETT IB működésével kapcsolatos a 13/1994. (IX. 13.) NM. rendeletre is, minthogy - ha nincs az igazságszolgáltatásban "felülvizsgálat" - az erről rendelkező NM. rendelet is megsemmisítendő.
Egyébként a szóban lévő NM. rendeletnek úgyszólván minden rendelkezése alkotmányellenes, így különösen:
- a 2. § (1) bekezdése, amely szerint a kormány egyik tagja - éppen az "orvos-miniszter" - nevezi ki az ETT IB tagjait, nem tudni, milyen szempontok szerint;
- a 3. §, amely szerint a "szakreferensi vélemény"-re a "felülvéleményben utalni kell", de azt nem rendeli el, hogy a fél ügyéről készült szakreferensi véleményt az érintett személynek - akinek állapotáról szól, és akié a bizonyítás kötelezettsége - ki kell adni;
- a 7. § (2) bekezdése, amely a szakreferensi véleményt "belső anyagként kezeli". Nem tudni, hogy a "belső anyag" - de jure - mit jelent, ugyanis a jogi szóhasználatban egyébként ismeretlen. Ha azt jelenti, hogy az "érintett személy" - akiről szól - szintén nem ismerheti meg, akkor az alkotmányellenes. Ellenkező esetben a rendelkezés értelmezhetetlen.
- A 9. § (1) bekezdése, amely szerint a Bizottság "zárt ülésen tárgyal". Ez is alkotmányellenes, ugyanis csak orvosok vehetnek részt rajta, a perbeli felek és jogi képviselőjük nem, holott az Alkotmány szerint a perben minden történés (például helyszíni szemle, szakértői vizsgálat) a felek számára nyilvános (Alkotmány 57.§ (1) bekezdés utolsó fordulata).
- A 10. § (3) bekezdése, amely szerint a Bizottság üléséről készült jegyzőkönyv "szolgálati titok", tehát a felek sem ismerhetik meg, vagyis bizonyítási kötelességük alapvetően akadályozva van.
Tisztelt Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága!
A perbeli tényállás röviden a következő: 1992-ben a Szent László Kórházban fülműtéten estem át. Minthogy a műtét után fájdalmaim voltak, fájdalomcsillapító injekciókat kaptam. Egy ilyen farba szúrt injekció következtében mérgező anyag került a sebembe, ami miatt több műtéten estem át, és hónapokig kórházban kellett maradnom. A Szent László Kórház ellen "orvosi műhiba" pert indítottam, amelyben több szakértő megállapította az injekciót beadó személy jogellenes, felróható károkozását. A PKKB-n a bíró kirendelte az ETT IB-t, amely a mellékelt "felülvizsgálati vélemény" szerint azt állította, hogy az alperes jogellenes kárt nekem nem okozott. Az ETT IB szakközreműködőt rendelt ki (dr. Lábas Zoltán), aki írásos dokumentációt készített a személyes vizsgálatomról. Minthogy a pert éppen az ETT IB jogellenes, félrevezető állításai miatt jogerősen elveszítettem, kértem dr. Lábas Zoltán szakreferensi írásos véleményének a megküldését. Ezt mind az ETT IB (az újabb per I. r. alperese), mind dr. Lábas Zoltán (II. r. alperes) megtagadta. A pert a mellékelt iratok tanúsága szerint ismét jogerősen elveszítettem, minthogy - a Pp. szabályai szerint - képtelen voltam az ETT IB koholt rágalmai ellen védekezni. Véleményem szerint ez a többszörös alkotmányellenes anomália vezetett sorozatos pervesztéseimhez, holott nyilvánvaló a Kórház, az ETT IB és a szakközreműködő alkotmányellenes magatartása.
Mindkét perem jogi iratait jelen alkotmányjogi panaszommal együtt benyújtom.
Az ETT IB és a II. r. alperes ellen a peremet jogerős ítélettel 2001. december 11-én elveszítettem. Ügyvédem a jogerős ítéletet 2002. február 1-jén kapta kézhez, tehát az AB. tv. 48. § (2) bekezdése értelmében alkotmányjogi panaszomat a kézbesítéstől számított hatvan napon belül írásban benyújtom.
Kérem az alkotmányossági panaszom tárgyalására ügyvédemet és engem - a beadványozót - megidézni.
aláírás
Tisztelt Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága!
Dr. Ádám György ügyvéd, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon (PKKB) két polgári kártérítési perben képviselek felpereseket. Az egyik Szalai Flóriánné és társai felperesek pere a Semmelweis Egyetem ellen 12. P. 85. 122/1995. számon, a másik dr. Haracsi Sándor és társa felperesek pere szintén a Semmelweis Egyetem ellen 12. P. 87.610/1995. ügyszámon. A bíróság mindkét perben a Pp. 182. § (4) bekezdése alapján kirendelte felülvizsgálati vélemény adására az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságát (továbbiakban: ETT IB). Felperesek képviseletében mindkét esetben felhívtam a bíróság figyelmét arra, hogy az ETT IB kirendelése szakvélemény elkészítésére törvénysértő, minthogy az ETT IB húsz tagjából és hét póttagjából tizenegy személy az alperes alkalmazottja.
A Semmelweis Egyetem alkalmazottja az elnök, mind a két elnökhelyettes és öt tag, a póttagok közül három. Arra is felhívtam a bíróság figyelmét, hogy az egyik elnökhelyettes az egyetem jelenlegi rektora, az egyik póttag az egyetem volt rektora, a többi tag, illetőleg póttag egyetemi tanár, néhányan professzor emericus-ok, és az alperesnél praktizálnak.
Kértem a bíróságot, hogy a Pp. 178. § (1) bekezdése alapján, a Pp. 13. § (1) bekezdés a.) pont értelmében az ETT IB-t a perekből zárja ki, mert a Pp. 13. § (1) bekezdés a.) pont utolsó fordulata szerint ki kell zárni az ügy elintézéséből azt a bírót, "akinek jogaira vagy kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet".
Azt is állítottam, hogy a felhívott törvényhely hipotetikus formában fogalmaz: "... jogaira vagy kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet". A hipotetikus feltételezés viszont akkor is objektív, ha más hipotézis valorizálódott. Érvelésemet a bíróság nem fogadta el. A bíróság véleménye szerint a hivatkozott Pp. 13. § (1) bekezdés a.) pont utolsó fordulata az ETT IB-re nem alkalmazható, ezért a kirendeléseket foganatosította.
Tisztelt Alkotmánybíróság!
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (továbbiakban: AB. tv.) 38. § (2) bekezdésben biztosított jogomnál fogva alkotmánybírósági eljárást kezdeményezek, minthogy a két folyamatban lévő ügyben a bíróságnak olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amely alkotmányellenes. Mindezek alapján kértem a bíróságot, hogy a t. Alkotmánybíróság határozatának meghozataláig a peres eljárást a Pp. 152. § (1) bekezdése alapján függessze fel.
Kérem az Alkotmánybíróságot, hogy az AB. tv. 1. § e.) pontja alapján indítson eljárást mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség miatt, minthogy az AB. tv. 21. § (2) bekezdés értelmében az 1. § e.) pontja szerinti eljárást bárki indítványozhatja.
Indokolás: Az Alkotmány 57. § (1) bekezdés első fordulata szerint "a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő..."
A bíróságon az ítélkezést a bíró foganatosítja. A Pp. 13. § (1) bekezdés a.) pontja szerint "az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt: a fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy, továbbá az, aki a per tárgyát egészben vagy részben a maga részére követeli, vagy akinek jogaira vagy kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet".
A Pp. 177. § (1) bekezdés első mondata értelmében "Ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki." A bíróság által kirendelt szakértő tehát a bíróság különleges szakértelmének hiányát van hivatva pótolni.
Ennek logikus folyománya (követelménye), hogy a bíróság által kirendelt szakértő - ilyen az ETT IB is - ugyanúgy, minden vonatkozásban független legyen a felek bármelyikétől, mint a bíró. A kirendelt szakértő nem más, mint a bíró szakértelmének "meghosszabbítása."
A Pp. 178. § (1) bekezdése első része így rendelkezik: "az, akire a 13. § (1) bekezdésének a., b., c., vagy e. pontjában meghatározott kizáró ok áll fenn, szakértőként nem járhat el..."
A bírók kizárására vonatkozó szabályt azonban változtatás nélkül, egyszerű visszautalással szakértőkre is alkalmazni - mint bizonyítani fogom - törvénysértő. A Pp. 13. § (1) bekezdése a bíróra vonatkozik, aki mindig természetes személy, a szakértésben viszont a Pp. 182. § (4) bekezdése és a 183. § alapján testület is kirendelhető szakértésre, amelynek a kizárására a Pp. nem tartalmaz külön rendelkezést, holott - nem lehet kétséges - a szakértő testület is kizárható kell legyen, ha tagjai az egyik peres fél alkalmazottai. Ez a szituáció ugyanis semmissé teszi az Alkotmány 57. § (1) bekezdés első fordulatában foglalt - már fentebb idézett - alkotmányos garanciát. Nyilvánvaló azonban, hogy a bíróság előtt - amelynek különleges szakértelem tekintetében "meghosszabbítása" a kirendelt szakértő, így az ETT IB is - nem lehet egyenlő az egyszerű állampolgár ellenérdekű felperes, akinek perbeli ellenfele egy hatalmas egyetem, amelynek alkalmazottai (a rektor, professzorok, klinikai igazgatók) a szakértő testület tagjai (jelen esetben 44, 4 %-ban).
Mindezek alapján, az AB. tv. 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványom alapjául szolgáló okot megjelöltem, határozott indítványom a következő:
Kérem az AB. tv. 49. § (1) bekezdés értelmében annak megállapítását, hogy a jogalkotó szerv, a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Megítélésem szerint a fentebb említett két folyamatban lévő ügy elbírálása során a bíróságnak olyan jogszabályt kellett alkalmaznia, amely alkotmányellenes.
A bíróság ugyanis a Pp. 178. § (1) bekezdését alkalmazta, tekintettel a Pp. 13. § (1) bekezdés a.) pontjára - testület kizárásának megtagadása esetére -, amelyre az említett törvényhely semmiféle utalást nem tartalmaz. A bíró, illetve a kirendelt igazságügyi szakértő kizárásának szabályaira az Alkotmány 57. § (1) bekezdés első fordulata alapján - alkotmányos jogok garanciális biztosítása céljából - van szükség.
Ha viszont valamely per elbírálásának szempontjából releváns tények ezt megakadályozhatják - a jogszabály alkotmányellenes.
Megítélésem szerint a Pp. 178. § (1) bekezdésének szövege ebben a megfogalmazásban lenne alkotmányos: "Az, akire a 13. § (1) bekezdésének a., b., c. vagy e. pontjában meghatározott kizáró ok áll fenn, vagy valamely szakértő testület olyan tagokból áll, akik valamely fél alkalmazottai, szakértőként nem járhat el..." (kiemelve az indítványozott, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére beépített mondatrész).
Kérem a t. Alkotmánybíróságot, hogy a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - hívja fel feladatának teljesítésére.
Tisztelt Alkotmánybíróság! A fent említett két - PKKB-n folyó - peres eljárás jelen indítványom elbírálásához kapcsolódó iratokat az AB. tv. 24. §-a értelmében beadványomhoz csatolom. Kérem az AB. tv. 25. § (2) bekezdés második fordulata alapján személyes meghallgatásomat. dr. Ádám György ügyvéd
A két beadványban leírt három peres eljárásban az ETT IB alkotmányellenes kiemelt perjogi helyzete olyan jogosítványokat ad a "szakértő testületnek", amely inkább hasonlít a középkori inkvizitórius eljárásra, mint egy független demokratikus jogállam igazságszolgáltatási eljárására a III. évezredben.
Az logikailag természetes, hogy a bizonyításnak - az időbeli faktor tekintetében - három esete van:
a.) múlt eseményei megtörténtének bizonyítása,
b.) a jelenleg fennálló helyzet elemzése,
c.) a jövőbeli - várható - esemény hipotetizálása, akár van rá kihatása a bizonyító félnek, akár nincs.
Az is nyilvánvaló logikailag, hogy a három eset bizonyítására azonos és eltérő eljárási szabályok vonatkoznak, nem csak a JOG-vitában, hanem minden bizonyítási folyamatban, például a tudományos viták ellentétes véleményeinek (nézeteinek) vitájánál is.
A fentebb a.)-val és b.)-vel jelzett eset vitájánál meghatározó tényező a bizonyítási teher, amely minden múltbeli történés és jelen helyzet fennállása vitájának elengedhetetlen alap-kelléke. Így például Ptolemaiosz és Kopernikusz vitájában Kopernikuszt kötelezte a bizonyítás terhe, amelynek - a részletek egybevetése alapján - eleget tett. A probléma mindig ott van, hogy a vitatkozó felek nézeteit elbíráló grémium (az adott példában a pápaság) nem tett eleget a - mindig felmerülő - bizonyítási teher megfordításának. Ez nagyon gyakori valamennyi vitában (sok vita ezért fut "zsákutcába"). Így van ez gyakran a polgári peres kártérítési jogvitákban is, amelynek úgyszólván egyetlen ALAPVETŐ szakasza a Pp. 164. § (1) bekezdése, a bizonyítási teher szabályáról. Nem kétséges, hogy a polgári perben a felperes van a legnehezebb helyzetben, mert reá "nehezedik" a bizonyítási teher legnagyobb súlya: be kell bizonyítania egy kártérítési perben, hogy az alperes jogellenes kárt okozott a felperesnek. Minthogy ez a kártérítési polgári jogi per punctum saliense, minden eszközzel lehetőséget kell adni a bizonyításra kötelezett félnek, hogy ennek a nyomasztó kötelezettségnek eleget tudjon tenni. Mondandóm lényege ebben a tanulmányban: az ETT IB kiváltságos jogai éppen ezt a bizonyítási terhet teszik úgyszólván lehetetlenné. Ezért a polgári perekben az ETT IB-nek vagy
- nem szabad közreműködnie, vagy
- az ETT IB-t meg kell szüntetni, mint a III. évezredben alkotmányellenesen működő testületet.