Az implantátumról

Ma azt szeretném megosztani veletek a világháló mérhetetlen tartalmából, hogy mi fán terem az implantátum. Ehhez pedig annak a fogászati rendelőnek az oldalán megjelent tartalmakat fogom felhasználni, ahova már évek óta járok. Jómagamnak is van már egy implantátuma, ezért is tartom fontosnak, hogy beszéljek róla: ezáltal vettem észre, hogy az emberek nem igazán értik, hogy miről is szól valójában a dolog. Rémképek élnek bennük erről is, mint tulajdonképpen mindenről, ami egy fogászaton történhet. Ez a félelem viszont teljesen szükségtelen. Lehet, hogy a középkorban valóban sokan haltak bele a fogászati kezelésbe (megsúgom, hogy az elfertőződött seb volt az oka, nem maga a kezelés) és hogy a mai napig vannak mogorva fogorvosok, akiknél kényelmetlenül érzi magát az ember, de ha az általam látogatott fogászatot választja valaki, akkor semmi hasonlóban nem lesz része. Csupa kedvesség és báj az összes ott dolgozó személy, nem beszélve a szakértelmükről. Na de, vissza térve az implantátumra: először elmesélem, hogy miről is van szó, aztán néhány mondatban elmesélem a saját tapasztalatomat.

Az implantátum tulajdonképpen egy fogbeültetés. Fogbeültetésre annak van szüksége, akinek hiányzik egy vagy több foga. De miért is fontos ez? Miért nem jó hiányzó fogsorral élni? Először is azért nem, mert a szomszéd nélkül maradt fogak el kezdenek bebújni az üres helyre, tönkre téve ezzel a fogaid elrendezését: a fogak között rések lesznek, ami valljuk be, nem túl szép dolog.  A fenti vagy lenti párja a hiányzó fognak szintén elkezd tovább nőni, mert ő is megpróbálja pótolni az üres részt. Ha több fog is hiányzik, akkor akár rágóízületi problémákhoz is vezethet a dolog.

Röviden szólva: nem jó, hogy üresen hagyod a fogad helyét, legyen bármi is az oka, amiért megszabadultál tőle. Több variáció is van a fogpótlásra, de amint azt már többször is említettem, én az implantációról szeretnék most beszélni. Az implantátum tulajdonképpen egy kis, csavaros szerkezet: az egyik oldalról rögzül a csontba, a másik csavaros oldalra pedig érkezik az új fog. Anyagát tekintve több dologból is készülhet ez a fog. A rendelőben, ahova járok, titán-ötvözetből készítik a fogat, szóval nekem is abból van. Ez egy olyan anyag, ami nem okoz allergiát és serkenti maga körül a csontképződést.

Fontos tudni, hogy a beavatkozás előtt minden más, a fogsort érintő problémát meg kell oldani: fogtisztítás, minden húzásra váró fog eltávolítása (pl. fölöslegessé vált bölcsesség fogak), tömésre váró fogak elrendezése stb. Erre azért van szükség, hogy a szájhigiénia minél jobb legyen. A hosszú életű implantáció titka a száj tisztántartása és rendszeres ápolása. Tehát ha eddig nem fektettél nagy hangsúlyt a fogmosására, ezentúl feltétlenül szükséged lesz a nap három fogsor tisztító alkalomra.

Egyébként a fájdalomtól sem érdemes félni. Egy implantátum behelyezése kisebb terheléssel jár együtt, mint például egy foghúzás. Ha megfelelően sikerül az érzéstelenítés, maximum a nyakad fájdulhat meg a támasztól, ha az rosszul áll. Persze jó tudni előre, hogy egy kissé belevágnak a foghúsba a műtét során, hogy jobban lássák, hogy hova helyezik az implantátumot, viszont azonnal össze is varrják és nagyjából egy hét múlva már a varratot is fogják szedni neked.

Fontos tisztázni, hogy az implantátum nem örökre szól, de ha jól bánunk velük, 15 vagy akár több évet is megbírnak. Ennek persze, mint már említettem, a tisztán tartás a kulcsa. De ez természetes. Ha nem törődünk a saját fogainkkal, azok is ugyanúgy tönkre mennek ennyi idő elhanyagolás után.

Na de akkor mesélem is, hogy hogyan történt a dolog. Két fogamat kellett pótolni, mindkettőt már régebb húzattam ki, mivel óriási lyukak tátongtak benne és még a gyökér is be volt gyulladva. Na, ez ám a fájdalom, nem az implantátum. (Bevallom, régebb nem törődtem a fogaimmal, valahogy nem érte fel az eszem. Elég drágán megfizettem érte).

Szóval beérzéstelenítettek (aki fél az injekciós tűtől, annak azért ez nem lehet túl kellemes). Körülbelül öt percet vártunk, aztán, ahogy elkezdett hatni az érzéstelenítő, azonnal neki fogtak. Tulajdonképpen semmit nem éreztem, amíg a számban matattak. Körülbelül fél órát tartott a procedúra, amíg felvágták, behelyezték a két implantátumot majd össze varrták a kellő részeket. Amikor végeztünk, be kellett vennem egy fájdalomcsillapítót, hogy amire elmúlik az érzéstelenítő hatása, legyek bebiztosítva. Ahogy elmúlt az érzéstelenítő hatása, egy picit érzékeny lett a műtét helye, talán néha sajgott is a varrás helye, de másnapra már alig lehetett fájdalomnak nevezni azt a leheletnyi érzékenységet, ami az összevarrt sebből maradt. A csontom egyáltalán nem fájt (tudom, ez az, amitől mindenki retteg). Egy héttel a műtét után vissza mentem, hogy vegyék ki a varrataimat és az azóta eltelt 8 évben minden a legnagyobb rendben működik az új és az eredeti fogaimmal egyaránt. Az azóta eltelt időben szerencsémre, és a folyamatos ápolásnak köszönhetően nem lyukadt ki több fogam, úgy hogy bízom benne, hogy öreg koromig már nem nagyon lesz gondom ezekkel a dolgokkal.

Szóval, akinek szüksége van fogbeültetésre, szerintem egy percig se habozzon, ha technikák közül nem tud választani. Ha egyszer a zsebe engedi, válassza az implantátum beültetését, hiszen annak a beültetéséhez nem kell megcsiszolni és károsítani a hiányos rész melletti fogakat és sokkal tovább is tart.