Mire jó az internet? – avagy a megtört remete története

Nemrég parázs vitába keveredtem a nagybátyámmal az internettel kapcsolatban.

Gergő bá, anyu bátyja, majdnem 10 évvel idősebb anyánál, és igazi hippi. Vidéken lakik egy tanyán, nincs hozzá bekötve áram, helyette napelemmel rakta tele a házát, így termel magának áramot.

Csatornázva sincs a környék, Gergő bá a fúrt kútjából használ minden vizet (persze az ivóvizet átszűri előtte), és száraz WC van a lakásban. Ez azt jelenti, hogy nincs lehúzója a WC-nek, helyette rá kell szórnod valami port (azt hiszem fűrészport) a dologra. A múltkor kipróbáltam, mikor nála voltunk, nagyon furcsa volt.

Szóval Gergő bá a múlt hétvégén meglátogatott minket. Valami dolga volt a városban, gondolta, akkor már összeköti a kellemeset a hasznossal, és megnéz minket. Az öcsémmel nagyon örültünk az érkezésének, mert mindig remek történeteket mesél, a legtöbb igazán vicces, de akad köztük izgalmas is.

De Gergő bá most nem volt mesélő kedvében. Kötözködős kedve lett inkább, mert amikor belépett a házba, mindenki épp netezett. Az öcsém, és én a telónkon, apa a laptopon, anyu meg az okos tv-n keresett valami videó, amit meg akart nekünk mutatni. Gergő bának, aki köztudottan modern technika ellenes, ez sok volt. Kitörő üdvözlése kitörő üvöltésbe csapott át. Hagytuk, hadd káráljon kedvére, ilyenkor nem tud vele mit kezdeni az ember.

Később, mikor lenyugodott, már kevésbé heves vitát kezdeményezett velem. Kérdezte, hogy miért kell folyton online lennem.

Mondtam neki, hogy ezt ne úgy képzelje el, hogy tényleg folyton nyomkodom a telefonom. De az internet mára igenis az életünk része, ugyanúgy behálózza azt, mint ahogyan a világot. A barátaim nagy részével például nem telefonálok, hanem az interneten keresztül kommunikálunk.

Láttam rajta, hogy nincs meggyőzve, de szerettem volna, ha a beszélgetésünk végére belátja, hogy a net nem egy sátántól való dolog, ezért úgy döntöttem, hogy keresek egy olyan példát, amit ő is át tud érezni.

Kérdeztem tőle, hogy miért kell majd legközelebb kimozdulnia otthonról.

Mondta, hogy egy összejövetelt szervez, afféle házavatót, annak megünneplésére, hogy végre teljesen berendezkedett. A bulira az étel-ital muníciót a vendégek biztosítják, neki csak party kellékeket kell beszereznie. Kérdeztem, hogy szerinte ez a program nagyjából mennyi időt vesz majd igénybe. Azt mondta, szerinte maximum fél napot.

Ezután magunk elé vettem a laptopot, bepötyögtem a keresőbe, hogy party kellékek. Megnyitottam néhány oldalt a találati listából, és elkezdtem mutogatni Gergő bának a dekorációt, mondtam, hogy válassza ki, melyikek tetszenek neki.

Nagyjából negyed óra múlva sikerült kiválasztania a party kellékeket. Felfedezte, hogy héliumos lufit is tud rendelni, méghozzá időpontra. Gergő bá nagyon szereti a hőlégballonokat, és nagyon belelkesedett a hírre. Kitalálta, hogy a héliumos lufik aljára kis kosárkákat applikál, mini hőlégballonokat.

Ezek után megrendeltem a kiválasztott party kellékeket. Gergő bá elkezdett hőzöngeni, hogy hogyan kapja meg őket. Mondtam neki, hogy az ő címére is meg tudom rendelni a csomagot. A lufikat úgyis időpontra viszik, meg kell nekik mondani, hogy akkor vigyék a többi kelléket is.

Alig egy óra múlva Gergő bá tempójában is készen voltunk a dologgal.

A tanúságokat szerencsére ő maga levonta, nem kellett nekem a szájába rágni, hogy egy órába sem telt kiválasztani és megvenni a dolgokat, nem beszélve a benzinköltségről, amit az út alatt költene.

Kérdeztem, hogy van-e egyáltalán számítógépe vagy laptopja.

Mondta, hogy még nincs, de nemrég rájött, hogy be kell adnia a derekát. Most, hogy ezt a netes vásárlást együtt megcsináltuk, meg is jött a kedve az egészhez.

Mivel még nem volt semmilyen eszköze, amin internetet lehetetett fogni, abban maradtunk, hogy, mikor megjön a party kellékek rendelésének megerősítő e-mailje, telefonálok neki. Azért felírtam neki a telefonszámukat, hogy valamilyen elérhetőségüket ő is ismerje.

Gergő bá nálunk is aludt.

Másnap reggelinél mondtam neki, hogy ha megvette a számítógépét, akkor szóljon, és meglátogatom, megtanítom egy-két alap dologra, csinálunk neki egy e-mail címet, meg ilyesmi. Mondta, hogy ezt el is várja, ha már én törtem meg a tegnapi kis mutatványommal.

Anyuék hitetlenkedő fejjel meredtek rám, aztán kipukkadt belőlük a nevetés. Anyunak könnybe lábadtak a szemei, és azt próbálta két nevetőroham között elmondani, hogy látni akarja, ahogy Gergő bá először „gépel”, és aztán először veri szét a berendezést. Apu nem mert ekkorát szemtelenkedni, ő igyekezett diszkréten palástolni, hogy belül mindene reng a röhögéstől. Hát, nem nagyon sikerült neki.

Gergő bá tehetetlenül nézte a rajta szórakozó családját, aztán megkérdezte tőlem, hogy tényleg olyan nehéz-e a gépelés, hogy a dühroham veszélye is fennáll. Mivel ismertem a vérmérsékletét, mondtam, hogy igyekezzen türtőztetni magát, mert ezeknek a gépeknek a fizikai tűrőképessége nagyon alacsony.

Ezen aztán anyuék még jobban elkezdtek nevetni.

Az öcsém értetlenül nézett a felnőttekre, nem tudta mire vélni a helyzetet. Reggelinél mindig kómás még, szerintem rendszeresen félálomban van ilyenkor.

Rendhagyó reggeli volt, az biztos, alig vártam, hogy bemenjek a suliba és elmeséljem a többieknek, hogy sikerült meggyőznöm a nagybátyámat az internethasználat előnyeiről.