EGYSÉGES ÉS KÉTSÉGES IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS


MOTTÓ
Galileo Galilei a Szentszék bírósága előtt 1633-ban eskü alatt vallotta: "Én, Galileo Galilei, a matematika és fizika tanára Firenzéből, visszavonom, amit tanítottam, miszerint a Nap a világ középpontja és mozdulatlan, és a Föld nem középpont és nem mozdulatlan. Őszinte szívvel és nem színlelt hittel elátkozom mind e tévedéseket és eretnekségeket, ahogy minden más tévedést és vélekedést, amely a Szentegyházzal szembehelyezkedik."
Utána halkan, de jól hallhatóan:
"Eppur si move."

I. Az igazságos ítélet

II. Az ítélkezés és az érdek viszonya

III. A bíráskodás és az ítélkezés egységének biztosítása

IV. Egy konkrét példa a bíró ítélkezésbeli érdekeltségére
IV. 1. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ítélete (kisebb rövidítéssel)
IV. 2. Bírósági Határozatok 1997. évi 5. szám 218. eseti döntés (részletek)
IV. 3. A Fővárosi Bíróság elsőfokú részítélete
IV. 4. II.r. alperes fellebbezése
IV. 5. Fellebbezési ellenkérelmünk
IV. 6. A L.B. jogerős részítélete
IV. 7. MEGJEGYZÉSEM a jogerős ítélethez
IV. 8. Felülvizsgálati kérelmünk tárgyalás nélküli elutasítása


V. Mindezek alapján konklúzióm

VI. Az emberi érdek (rationes) fogalma

VII. Logika, érdek, oktatás

VIII. A jövő igazságszolgáltatásának "megtervezése" és "megszervezése"

IX. A jogegységi eljárás és a jövő igazságszolgáltatása


I. Az igazságos ítélet

Az a törekvés, amely arra irányul, hogy a bírósági ítélkezés Magyarországon egységes legyen - önmagában - nem ítélhető meg, minthogy előjel nélküli kijelentés. Az egységes ítélkezés lehet jó is, sőt egyenesen kiváló, fenséges, komoly társadalmi érdek, a magyar állampolgárok kincse. Lehet azonban helytelen, elfogadhatatlan, sőt egyenesen kétségbeejtő, a magyar állampolgárok érdekeinek semmibevétele. Minden az előjeltől függ: az egységes ítélkezés akkor pozitív, ha helyes, igazságos, ítéletek egységességéről van szó. Ha a bírósági ítéletek jogellenesek, törvénysértőek, akkor egységbe foglalásuk jogellenes, tragikus, független demokratikus jogállamokban az állampolgárok ellensége az ilyen bírósági ítéletek egysége. Az ilyen egység a bíráskodás bűne!

Ez a logika úgyszólván minden tényállásra érvényes. Példa: a kérdés az, hogy előnyös-e a társadalomra nézve, ha "A" személy olyan célra irányítható lövő eszközzel rendelkezik, amellyel 500 méter távolságból el lehet találni egy legyet, míg "B" személynek ilyen lövő eszköze nincs? A válasz csak akkor adható meg, ha azt a tényállási elemet is ismerjük, nevezetesen ki "A" és ki "B". Ha - tegyük fel - "A" egy terrorista ellenes rendőri brigád vezetője független demokratikus jogállamban és "B" meg akarja ölni az államfőt, akkor nagyon előnyös, ha "A" ilyen eszközzel rendelkezik, míg "B" nem. Ha fordítva áll a helyzet, amennyiben "A" a terrorista akciót vezető bűnözők vezére, míg "B" a terrorista ellenes akció vezetője és a brigádnak nincs ilyen kitűnő fegyvere, ekkor a helyzet kétségbeejtően rossz a társadalomra nézve. A példákat végtelenségig szaporíthatnám, ezért nincs értelme folytatni. Ugyan ez a helyzet a bírósági ítéletek egysége kérdésében is: ha igazságos, törvényes, helyes ítéletek egységéről van szó, akkor minden - ezen a téren - rendben van Ha azonban jogellenes, törvénysértő ítéletek a minták és ezek egységesítése a feladat, akkor ez sokkal rosszabb, mint ha nincsenek egységesítve az ítéletek.

Logikai következtetés: az ítéletek egysége függő változó ahhoz mérten, hogy az ítéletek tartalmilag igazságosak vagy jogellenesek.

Mindebből logikusan az is következik, hogy a bírósági ítéletek igazságossága primer az ítéletek egységessége pedig secunder tényező.

II. Az ítélkezés és az érdek viszonya

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy - elvileg - érdekelt személy (grémium) is hozhat igazságos ítéletet, akár érdekei ellenére is. Az emberi természet egyik alaptényezője a gondolkodás, amely - a konkréttól való elvonatkozás és az így kapott absztrakció - általánosítása (generalizáció). Ez a - csak emberre jellemző - művelet elméletileg az érdekeltségtől való elvonatkoztatást is jelenti, ezért a fenti tétel elméleti igazsága kétségbe sem vonható.

Az azonban nyilvánvaló, hogy a gondolkodás (absztrakció, majd generalizáció) sok hibaforrást rejt magában, amelyekre jelen tanulmányomban - közismertsége miatt - nem térek ki, mindössze annyit jegyzek meg, hogy ha két ember (embercsoport, grénium, testület, stb.) vitatkozik, akkor - a vita közismert szabályai szerint - a ténykérdések megvilágításának eltérései mellett az absztrakció és a generalizáció hibáira kell rámutatniuk, akár tudják a vitatkozó felek, hogy ezt teszik, akár nem. A gondolkodás szabályait nem kell ismernie (technikailag) a vitatkozó feleknek ahhoz, hogy a vita szabályosan így folyjon, azok spontán szabályok, mint a légzés és vérkeringés, de a hibaforrások az esetek nagyon nagy százalékában a gondolkodók mögöttes érdekeinek tudatlan (észrevétlen), esetleg tudatos rabulisztikán keresztül hatnak. Ezért az "ellenérdekű felek" vitája a 180 fokos szélsőségekig elfajulhat még abban az esetben is, ha egyik fél sem alkalmaz tudatosan szofisztikus vagy rabulisztikus elemeket az "érvelésnél". Ez abból adódik - tisztességesen vitatkozó felek esetében - hogy a gondolkodásban, érvelésben a tudatos mellett fontos szerepet játszik a "tudat alatti" tényező is (néha ez a primer determináns). Ennek a tudatos és tudat alatti (más szóval "tudatlan") "összjátéknak" a legalapvetőbb tudományos felfedezése és kidolgozása Sigmund Freud korszakalkotó munkássága volt a XIX. és a XX. század fordulóján. A gondolkodás logikus és tudatalatti egységének meghatározása S. Freud szerint: "A föntebb vizsgált jelenségek egyenkénti taglalásának általános eredményeképpen a következő megismerést szögezhetjük le: A lélekelemzés vizsgálómódszere felderíti, hogy lelki teljesítményeink bizonyos tökéletlenségei - melyeknek közös jellegét azonnal pontosan fogjuk meghatározni - bizonyos szándékolatlannak látszó cselekvéseink, ha rájuk a lélekelemzés vizsgálómódszerét alkalmazzuk, teljesen indokoltaknak és a tudat előtt ismeretlen indokok által determináltaknak bizonyulnak." 1

S. Freud felfedezése a tudatos (logika szabályait szigorúan követő) és a "tudat alatti" (a logika szabályai helyett a belső lelki érdek szabályai szerint működő) "verseny" az ember gondolkodásában. Ezért minden rosszhiszemű, vagyis tudatos elfogultság "vádja" - netán "gyanúja" - nélkül is, az abszolút tárgyilagos, vagyis az igazságnak a megítélésében az érdekelt és a tárgyban érdektelen megítélése objektíve is minőségileg különbözik. Az igaz ítéletet - a szó logikai értelmében - csak az érdektelentől várhatjuk, az érdekelttől, objektív okokat is beleértve NEM!

Ez a tény - S. Freud felfedezése szerint a "tudatküszöb" mozgásától is függ. Minden gondolkodó (tudatosan élő) ember tudata elér "lefelé" a "tudatküszöbig", de az alatta működő tudatalatti is determinálja a tudatos gondolkodást. A nagyon tudatos ember tudatküszöbe nagyon alacsony, de létezik, és hat a tudatos gondolkodásra. Ezt a "küszöböt" komoly, tudatos erőfeszítéssel le lehet nyomni bizonyos határig, de anullálni nem lehet. Mozgása - néha váratlanul emelkedik - gyakran éppen a tudatos leszorítás ellenhatására. Minden ember - gondolkodása során - küzd a "tudatküszöbével" is.

Mindezt az emberiség - empirikus tapasztalatai alapján - évezredek óta (többé-kevésbé) tudta már Freud tudományos felfedezései előtt is. A pszichoanalízist megalapító tudós munkássága nyomán ez az aspektus is bekerült a tudományos felfedezések történelmi sorozatába, mint Ptolemaiosz felfedezése, majd Kopernikusz cáfolata a Naprendszer és a föld keringési viszonyairól, Charles Darwin felfedezése a fajok eredetéről, a XIX. század második felének az a nagy meglátása, miszerint a gerinces emlős-állatok természetén az ember biológiai törvényszerűségei vizsgálhatók, míg a XX. század második felének az a megszorítása, hogy az állatkísérletet mégis emberkísérletekkel is - bizonyos területen - kontrollálni kell, Isack Newton felfedezése a testek nyugalmi helyzetéről és egyenes vonalú, egyenletes mozgásáról majd ennek megerősítve megcáfolása Albert Einstein 1908-ban történt felfedezése a speciális relativitási elméletről (egy napfogyatkozással bizonyítva). A XX. század a nagy természettudományi felfedezések egységesítésének jegyében telt el, melyek - úgymond - egzaktak, míg a társadalomtudományok empirikusak és nem lehet tudományos empirikus eredményeiket a logika - de főleg a matematikai logika - szabályai szerint értékelni. A III. évezred kezdetén indult az a nagy felfedezés, miszerint a természettudományok (amelyek egzaktak) és a társadalomtudományok (amelyek nem egzaktak) szintézisben egymással érintkezésbe kerülnek és a tézis-antitézis szintézise a résztudományok magasabb színtű egysége. Ez a törvényszerűség érvényes a jogtudományra2. ezen belül a jogi "igazság-felfogás"-ra is, tehát a bírói ítélkezés időbeli irreverzibilitására konkrétan a jelen felfogás szerint a következőképpen:

- múltbeli egy eset érdektelen bírók részéről való elbírálása (megítélése)

- jövő ítélkezésének determinálása az érdektelen bíró érdekeltté válása mentén az elfogultság széles skáláján.

Ez a több ezer éves jog, több száz éves jogtudomány és néhány évtizedes joglogika újabb felfedezése, de tudományos feldolgozatlansága.

III. A bíráskodás és az ítélkezés egységének biztosítása

A bíróságoknak ez a szabályozás tehát két - egymástól élesen elkülönülő - feladatot ad. Sajnos ez eddig a bíráskodás elméleti elemezése során - tudományosan nem igazolható módon - egybemosódott. Néhány, - egy-egy tudományos igényű munka - célozgatott a feladat "kettősségére" és annak "problematikusságára", de annak konzekvenciáit nem vonta le eddig egy tudományos tanulmány sem. Egy példa erre: a dr. Kukorelli István által szerkesztett Alkotmánytan című szakkönyv 15. fejezete "Az igazságszolgáltatás"3 című részben: "A Legfelsőbb Bíróság elvi irányító tevékenysége alkotmányjogi nézőpontból nem problémamentes. Aggályos, hogy az elvi irányítás gyakorlatában nem különül el határozottan az ítélkezés és az elvi irányítás; az elvi irányítás előtérbe kerül az ítélkezéshez képest; az elvi irányítás korlátlan delegálásra kerül a Legfelsőbb Bíróság belső szervei között (pl. tanácselnöki értekezlet állásfoglalása); a precedensjog tilalma ellenére évente 400-500 egyedi határozatot tesznek közzé az alsóbb színtű bíróságok felé, stb." (392. oldal, kiemelések a szerzőtől).

A szerző "aggálya" teljesen jogos, de nem von le belőle semmiféle konzekvenciát, így a problémát "tárva-nyitva" hagyja.

Nem lehet kétséges, hogy a probléma súlyossága nem engedi meg a továbbgondolás elmaradását! Mi tehát az evidens konzekvencia? Nem kaphatja ugyan az a testület az egyszeri, múltbeli ítélkezés feladata mellé, a jövő ítélkezésének alapvető pre-rendezését évtizedekre, több tízezer ügyre amely még kezdetét sem vette. Ez ma Magyarországon mégis ilyen módon működik ALKOTMÁNYELLENESEN! Hatályos Alkotmánynak X. Fejezet "A bírói szervezet" 50. § (3) bekezdésének első mondata: "A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve". Ehhez került évekkel később az Alkotmány 47. § (2) bekezdése: "A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek."

Az Alkotmány ezen két rendelkezése logikai ellentmondásban áll egymással. Ezt a konzekvenciát azonban a jogtudomány - érthetetlen okokból - még csak nem is érinti. A "jogegységi határozat" ugyanis nem törvény, még csak nem is jogszabály, mégis a bíró - szemben az 50. § (3) bekezdés első mondatával - ennek is "alá van rendelve". Egy független, demokratikus jogállam legnagyobb alkotmányjogi "hibája", ha az Alkotmány két szakasza egymásnak nyilvánvalóan ellentmond. Ez a körülmény - már önmagában is - az alkotmányos rendet súlyosan veszélyezteti. Ez a justizmord kihat az egész alkotmányozásra.

Ezt a - totálisan önellentmondó - "szabályozást" tovább részletezi a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban Bszi.tv.). A Második rész III. Fejezet, címe "Az ítélkezés egységének biztosítása", amelynek 27. § (1) bekezdése kimondja: "A bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása a Legfelsőbb Bíróság feladata". A 27. § (2) bekezdése szerint: "A Legfelsőbb Bíróság az (1) bekezdésben meghatározott feladatok ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, és elvi bírósági határozatokat tesz közzé." Tehát a félreérthetőség elkerülése céljából ismétlem: a L.B. "hoz"

- jogegységi HATÁROZATOKAT ÉS

- elvi bírósági HATÁROZATOKAT tesz közzé.

Mint ezt már tudjuk az Alkotmányból: a L.B. "... jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek" (Alkotmány 47. § (2) bekezdés utolsó része)

A Bszi. tv. 32. § (6) bekezdése szerint: "A jogegységi HATÁROZATNAK - ha a törvény kivételt nem tesz - a felekre kiterjedő hatálya nincs." (kiemelés: Á.Gy.)

A Bszi.tv. "Első rész, Általános rendelkezések I. Fejezet, Alapelvek" 7. § első fordulata. "A bíróság HATÁROZATA mindenkire kötelező ..." (kiemelés: Á.Gy.)

Ezen ismerje ki magát a logikusan gondolkodó állampolgár, beleértve a jogtudomány szakembereit is!

A teljesen nyilvánvaló logikai önellentmondás abból adódik, hogy az Alkotmány és a Bszi.tv. az "alapelvek" között kimondja a 2. § (1) bekezdésében: "A bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról - törvényben szabályozott eljárás során - VÉGLEGESEN döntenek" (kiemelés: Á.Gy.) Ebben - az alapelvek között szabályozott egyszeri és a múltban már megtörtént vagy éppen a határozathozatalig meglévő - történeti tényállást eldöntő határozatról van szó és semmi másról! Az "Alapelvek" tehát egyáltalán nem szólnak arról, hogy a bíróságoknak (bele értve a L.B.-t is) más kötelezettsége is lenne, mint a múltbeli, egyszeri tényállás határozattal való eldöntése. A másik funkció - az ítélkezés egységének "biztosítása" - belekeveredett az elsőbe és így alapvető zavarokat előidézve.

Mi okozza ezt a zavart (káosznak is nevezhetném)? Szerintem - EGYÉRTELMŰEN - az, hogy a független, pártatlan, csak a törvénynek alárendelt bíróságok - "fű alatt" - egy olyan másik feladatot is kaptak, amelyben már nem függetlenek, nem pártatlanok és már nem csak a törvénynek vannak alárendelve. Kétségtelen tény, hogy a bíróságok a már meghozott - és mindenkire kötelező - ítéleteikkel beléptek az ÉRDEKELTEK TÁBORÁBA.

Sajátos módon, ezt a tényt a hatályos Pp. néhol - latensen - tudomásul veszi és kodifikálja, pl. a Pp 13. §-ában, amelynek kiemelkedő törvényhelye az (1) bekezdés e.) pontja, de már ambivalens a 21. § (1) bekezdése, amely szerint "A másodfokú bíróság által elrendelt bizonyítást LEHETŐLEG olyan bíró folytassa le, aki az első fokú ítélet meghozatalában nem vett részt." (kiemelés: Á.Gy.) Az egész gondolatmenetet összezavarja a kiemelt "lehetőleg" tényállási elem, a már elemezett okok miatt.

Ez a tény teljesen nyilvánvaló: aki egy vitás kérdésben - alapos és sokoldalú megfontolás alapján - állást foglalt egy lehetséges tétel kimondásával (pl. ítélettel), az - az örök emberi természet tudatos és tudatalatti gondolkodásában, érzésvilágában, hiteles személyiségére apellálva, egzisztenciálisan, emberi mivoltában - abban válik érdekeltté, hogy az általa kimondott tétel (álláspont, vélemény, határozat, ítélet, stb.) a jövőben is ilyen tétel maradjon!

Az is kétségtelen, hogy egy bíró, (bírósági tanács) beleolvad a bírói karba: amit egy bíróság határozatában kimond, az az egész bírói kart is determinálja.

Jól tudom, hogy ez ellen számtalan konkrét példát lehet felhozni. A leggyakoribb ellenérv: "másodfokon vagy felülvizsgálattal a határozatot megváltoztatták." Ez az álláspont, ez a vélekedés téves, minthogy a kivételt teszi meg főszabállyá. A valóságos helyzet - ha valaki ismerős a magyar bírósági ítélkezés több évtizedes rendszerében pontosan tudja - a bírósági ítélkezés hazánkban - a nagy átlagot számítva - egységes, néhol egységesen helyes, néhol egységesen törvénysértő. Ez az ítélkezési egység a bírók evidens egzisztenciális érdeke is: nem nagyon kell a perben dolgozni (a lényegi kérdéseket már más bíróságok a múltban feldolgozták) a bíró kollégák körében kedvelt személyiség lesz (nézetei megegyeznek a kollégák nézeteivel) a bírósági vezetők körében is elismerést szerez (az egységes ítélkezéshez tett hozzá "egy téglát" amelyből a bíróság egységes ítélkezésének épülete fennáll) stb. Az "egységes" gyakorlattól - éppen a törvényi igazságban való meggyőződése miatt - eltérő bíró az egyénieskedő, kirívóan ellenkező, a többi bíró szemében arrogáns, tehát a bírói "karban" ellenszenves. Ilyen szituációban a bírósági ítélkezés egységessége az egész bírói kar ÉRDEKE. Ez azt jelenti, hogy a bíróságok csakis és kizárólagosan egy múltbeli ügyben hozhatnak mindenki számára kötelező határozatot, de a jövő ítélkezésében - mint kifejezetten érdekeltté vált grémium - csak részfeladatokat láthat el, a jövő ítélkezése egységének biztosítását KIZÁRÓLAG a bíróságra (pl. a L.B.-re) bízni: ellent mond a három államhatalmi ág függetlenségének, vagyis Montesquieu elvének önmaga ellen fordítása.

IV. Egy konkrét példa a bíró ítélkezésbeli érdekeltségére

Véleményem szerint az eddig kifejtett - általában érvényes - álláspontomat elég egy példával bizonyítanom: az ugyanis sablon és más ítélkezési precedensekre ugyanúgy vonatkozik. Jelen esetben egy példa már elég az általánosításra, mert bebizonyosodott, hogy előfordult. A konkrét eset egy jogellenesen magánszakvélemény elkészítése céljából orvosszakértőnek - az érintett személyek hozzájárulása nélkül - kiadott, orvosi titoktartást képező dokumentum csomag. Az ítélkező L.B. felülvizsgálati tanács Pfv.IV.21.235/1996/6. számú ítéletében megállapította a jogellenes magatartást az orvosi dokumentumokat kiadó gyógyintézet és az orvosi titkot képező - dokumentumokat hozzájárulás nélkül átvevő - gyógyintézet részéről. A felülvizsgálati ítéletben azonban - a felek kérelme nélkül - "ötletet" adott a jogellenesen orvosi dokumentumokat kiadó és átvevő gyógyintézetnek, miszerint - ha ANONIMIZÁLTÁK volna az orvosi dokumentációt, akkor kiadható és átvehető lett volna.

Az orvosi dokumentációk "anonimizálása" ezzel a magyar bírói gyakorlatban - a bíróságok ítélkezése terén - "szalonképessé" lett, különösen azért, mert ezt a súlyosan törvénysértő ítéletet a Bírósági Határozatok 1997. évi 5. száma 218. számon (442.-444. oldalon) leközölte. Ezzel az orvosi dokumentumok "anonimizált" kiadása a gyógyintézetek (orvosok) között "divattá" vált.

Mindkezeket már egy korábbi könyvemben részletesen leírtam4 a legutolsó törvénysértő ítélkezés kivételével. Ezen tanulmányomban leközlöm azt a hat perbeli dokumentumot (fellebbezéseket, ítéleteket, BH eseti döntést) amelyek egy L.B. fellebbezési tanács másodfokú ítéletéig tart, a tanács tagjainak érdekeltsége presztizs-védelme érdekében megtörtént súlyosan törvénysértő határozattal.

Sorban közlöm az "eredeti" ügy előzményeit,

- IV/1. a Legfelsőbb Bíróság (L.B.) felülvizsgálati ítélete,

- IV/2. BH. közzétételének részletei a törvénysértő felülvizsgálati ítéletből,

- IV/3. a Fővárosi Bíróság G.J.-né és gyermeke ügyében a "részítélet",

- IV/4. alatt a II.r. alperes fellebbezése,

- IV/5. alatt a fellebbezési ellenkérelmünk,

- IV/6. alatt a L.B. jogerős részítélete és annak kritikája

IV. 1. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ítélete (kisebb rövidítéssel)

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Pf. IV.21 235/1996/6. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Ádám Gyögy ügyvéd által képviselt K.I-né I. r. és K.I. II. r. felpereseknek a dr. B.F. jogtanácsos által képviselt Szent Imre Kórház Rendelőintézet I. r. és a dr. Á.L. ügyvéd által képviselt Szent Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem II. r. alperes ellen kártérítés iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 41.Pf. 22 833/1995/6. számú jogerős ítélete ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján tartott tárgyaláson meghozta és az alulírott napon nyilvánosan kihirdette az alábbi   í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bírósága a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezései - a perköltségre is kiterjedően - hatályon kívül helyezi. Az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva megállapítja: Az I. rendű alperes a felperesek kegyeleti jogait sértette meg azzal, hogy leányuk, néhai K.B. gyógykezelésére vonatkozó adatokat a felperesek hozzájárulása nélkül és nevezett személyének azonosítására alkalmas módon a II. rendű alperesnek átadta. A II. rendű alperes ugyancsak a felperesek kegyeleti jogait sértette meg azzal, hogy hozzájárulásuk nélkül néhai K.B. gyógykezelésére vonatkozó adatokat az I. rendű alperes részére készített szakvéleménynél felhasználta.

I n d o k o l á s : A felperesek a keresetükben az I. r. alperessel szemben 120 000 forint vagyoni kár és összesen 1 000 000 forint nem vagyoni kár megfizetése iránt érvényesítettek követelést arra hivatkozva, hogy 23 éves leányuk, K.B. 1993. május 6-án bekövetkezett halála közvetlen okozati összefüggésben áll az I. r. alperes alkalmazottainak a szakmai előírásokat megszegő, felróható magatartásával.

Az I. r. alperes a kártérítési kereset elutasítását kérte, vitatva, hogy a felperesek leányának gyógykezelése során a szakmai előírásokat megszegte. Védekezésének alátámasztására az iratokhoz csatolta a II. r. alperes által a felkérésére készített magánszakértői véleményt, amely néhai K. B. egészségi állapotára és gyógykezelésére vonatkozó adatokat elemezte. A felperesek ezt követően a keresetüket II. r. alperesre is kiterjesztették annak megállapítását kérve, hogy az I. r. alperes jogsértést követett el azzal, hogy hozzájárulásuk nélkül a II. r. alperes rendelkezésére bocsátotta meghalt leányuk gyógykezelésére vonatkozó orvosi adatokat, a II. r. alperes pedig ugyancsak jogsértést követett el azáltal, hogy engedélyük nélkül, a leányuk gyógykezelésére vonatkozó adatok felhasználásával, az I. r . alperes megrendelése alapján magánszakértői véleményt készített. Az I. r. alperes a jogsértésre alapított keresetnek is az elutasítását kérte, mert a felperesek által ellene indított kártérítési perben vélelmezni lehetett, hogy a felperesek hozzájárultak meghalt gyermekük gyógykezelésére vonatkozó adatok kezeléséhez. A kártérítési követeléssel szembeni védekezés nélkülözhetetlen eszköze a szakértői vélemény beszerzése. Az alperes a védekezés körében pedig nem zártható el attól, hogy un. magánszakvéleményt szerezzen be, amelynek tárgya a gyógykezelésre vonatkozó adatok elemzése. Az a körülmény tehát, hogy a II. r. alperes részére átadta a felperesek leányának gyógykezelésére vonatkozó orvosi iratokat, nem valósított meg jogsértést. A II. r. alperes ugyancsak a vele szemben érvényesített kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. A jogsértés megállapítására irányuló kereset elutasítását a jogerős ítélet azzal indokolta, hogy a felperesek perindítása következtében vélelmezni kellett, hogy a kárigényük elbíráláshoz szükséges adatok kezeléséhez hozzájárultak. Ez a vélelem az adatok továbbítására és nyilvánosságra hozatalára is vonatkozott. A szabad bizonyítás rendszerében a felek nem zárhatók el a magánszakvélemény beszerzésétől sem. Miután az I. r. alperes a II. r. alperes személyében olyan szakértő intézetet bízott meg a magánszakértői vélemény elkészítésével, amely intézetre a titoktartási kötelezettség ugyancsak vonatkozik, ezért sem az egészségügyről szóló törvény, sem pedig a személyes adatok védelméről szóló törvény által védett érdekek nem szenvedtek sérelmet. A jogerős ítéletnek a jogsértés megállapítására irányuló keresetet elutasító rendelkezése ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 81. § -ának és az egészségügyről szóló 1972. évi II. tv. 77., 78. és 90/A. §-ának a rendelkezéseit. A felperesek perindítása ugyanis önmagában nem jelentette azt, hogy az I. r. alperes az orvosi titoktartás kötelezettsége alól mentesült, és a polgári per keretein kívül az orvosi adatokat más számára is hozzáférhetővé tehette, különösen akkor, amikor a felperesek a per első tárgyalásán a titoktartási kötelezettség szabályaira I. r. alperes és a beavatkozó figyelmét külön is felhívták. A II. r. alperessel szemben is törvénysértőnek találták a kereset elutasítását, mert a II. r. alperes a felperesek engedélye nélkül dolgozta fel meghalt hozzátartozójuk gyógykezelésére vonatkozó adatokat. Az alperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték. A jogerős ítéletnek a jogsértés megállapítására irányuló keresetet elutasító és felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezése jogszabályt sért. A személy adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságról szóló 1992. évi LXIII. tv. /továbbiakban: Atv./ 1. §-ának (1) bekezdése értelmében - a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - személyes adatával mindenki maga rendelkezhet. Az egészségi állapota vonatkozó személyes adat az Atv. 2. §-a 2/b. pontja értelmében különleges adatnak minősül, amely az egészségügyről szóló 1972. évi II. tv. /továbbiakban: Eü tv./ által is védelemben részesül. Az Eü tv. 77. §-ának (1) bekezdése és 78. §-ának (2) bekezdése szerint az orvos az által vizsgált vagy gyógykezelt személy egészségi állapotáról adatot csak a beteggel és annak hozzátartozójával közölhet, másnak a gyógykezelésre vonatkozó feljegyzés másolatát csak abban az esetben adhatja ki, ha erre jogszabály kötelezi, illetőleg ezt jogszabály lehetővé teszi. Az Atv. 3. §-ának (5) bekezdése szerint az érintett kérelmére indult eljárásban a szükséges adatainak kezeléséhez való hozzájárulását vélelmezni kell. Erre az érintett figyelmét fel kell hívni. Az Atv. 3-ának (5) bekezdése értelmében tehát, ha a gyógyintézet ellen indított kártérítési perben az alperes gyógyító tevékenységnek elbírálása a per tárgya, vélelem szól amellett, hogy az eljárást kezdeményező hozzájárul a perben érintett személy gyógykezelésére vonatkozó adatoknak a per keretei között való felhasználáshoz. Ez azt is jelenti, hogy az eljárást kezdeményező személy hozzájárulását vélelmezni kell ahhoz is, hogy a kérdéses gyógykezelésre vonatkozó adatokat a perben a bíróság által kirendelt és az eljárást kezdeményező tudomására hozott szakértő /beszerezze/, értékelje, és szakvélemény tárgyává tegye. A perindításból azonban önmagában nem következik az a vélelem, hogy az alperes a per tárgyává tett gyógykezelésre vonatkozó és szükségképpen rendelkezésre álló adatokat az eljárást kezdeményező kifejezett hozzájárulása hiányában az általa megválasztott szakértő rendelkezésére bocsáthatja magánszakvélemény beszerzése végett. Ilyenkor ugyanis a magánszakértő részére adott megbízás - mivel az nem a bíróságtól származik kívül esik a polgári per keretein, olyan adattovábbításról van szó /Atv. 2. § 5. pont/, amelynél az érintett hozzájárulásának hiánya a titokvédelem szabályainak megsértését jelenti. Az igazságügyi szakértőktől szól 53/1993. (IV.2.) Korm. r. 1 §-ának (1) bekezdése értelmében az igazságügyi szakértő feladata, hogy a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, illetve a jogszabályban meghatározott más hatóság kirendelése, továbbá megbízás alapján késztett szakvéleménnyel segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését. E rendelkezésből következően a z igazságügyi szakértő nemcsak a felsorolt hatóságok kirendelése, de magánszemélytől származó megbízás alapján is készíthet szakvéleményt. Az igazságügyi orvosszakértő azonban egy meghatározott, és a rendelkezésére bocsátott adtatokból azonosítható személyre vonatkozó orvosi adatokat csak akkor dolgozhat fel, amennyiben büntető vagy polgári ügyben kirendelés alapján jár el, egyébként a gyógykezelt személy vagy hozzátartozója nyilatkozatának beszerzését nem mellőzheti. Meghalt személy esetében a nyilatkozat megtételére az a hozzátartozó jogosult, aki a Ptk. 85. §-ának (3) bekezdése szerint a kegyeleti jog jogosultja. A kifejtettekből következik, hogy a felperesek által megindított polgári perben az I. r. alperes nem volt jogosult a felpereseknek, mint a kegyeleti jog jogosultjainak hozzájárulása nélkül a meghalt gyermekük gyógykezelésére vonatkozó adatokat magánszakértői vélemény beszerzése végett a II. r. alperesnek átadni, a II. r. alperes pedig a bíróságtól származó kirendelés hiányában és a felperesek hozzájárulása nélkül nem volt jogosult a gyermekük gyógykezelésére vonatkozó orvosi adatoknak szakvéleményben való feldolgozására. A polgári jogok /Ptk. 4. § (1) bek./ és a perbeli jogok /Pp. 5. § (1) bek./ jóhiszemű gyakorlásának követelménye azt is jelenti, hogy a jogokat nem lehet visszaélésszerűen gyakorolni. A polgári perben megnyilvánuló esélyegyenlőség sérelmét jelentheti, ha az eljárást kezdeményező fél a titokvédelemmel kapcsolatos jogait visszaélésszerűen gyakorolja: megalapozott indok nélkül nem járul hozzá, hogy az alperes magánszakértői vélemény beszerzése érdekében harmadik személy rendelkezésére bocsássa a kérdéses orvosi adatokat. Ezért ilyenkor lehetőség van arra, hogy az orvosi adatokat a személyes adat jellegüktől megfosztva, az azonosításra való alkalmasság kizárásával bocsássa az alperes az által megbízott szakért rendelkezésére, aki az anonimizált adatok alapján készítheti el a szakértői véleményét. Az így elkészült magánszakértői véleménynek a bíróság rendelkezésére bocsátásával a kiszolgáltatott adatoknak az érintett személlyel való kapcsolata ugyan helyreáll és visszanyeri személyes adat jellegét, ettől kezdve azonban az adatok felhasználása a bírósági eljárás keretei között történik, tehát az érintett személy vonatkozásában a jogsérelem nem következik be /Atv. 2. § 1. pont/, az alperes pedig a védekezéshez való jog gyakorlásában nincs korlátozva. Miután azonban a perbeli esetben az alperesek a felperesek hozzájárulását nem kérték meg, ugyanakkor az érintett személy adatait nem is anonimizálták, ezért a jogsértés mellőzésének megállapítására ez okból sem volt lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság ezen indokok alapján a felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta és a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit - a perköltségre is kiterjedően - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezve, a jogsértést ítéletével megállapította. Budapest, 1997. január 8. Dr. Horeczky Károly sk. a tanács elnöke, dr. Völgyesi Lászlóné sk. előadó bíró, a dr. Angyalné Demeter Judit sk. bíró.

IV. 2. Bírósági Határozatok 1997. évi 5. szám 218. eseti döntés (részletek)

"A jogerős ítéletnek a jogsértés megállapítására irányuló keresetet elutasító rendelkezése ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 81. §-ának és az egészségügyről szóló 1971. évi II. tv. 77., 78. és 90/A. §-ának a rendelkezéseit. A felperesek perindítása ugyanis önmagában nem jelentette azt, hogy az I. r. alperes az orvosi titoktartás kötelezettsége alól mentesült, és a polgári per keretein kívül az orvosi adatokat más számára is hozzáférhetővé tehette, különösen akkor amikor a felperesek a per első tárgyalásán a titoktartási kötelezettség szabályaira az I. r. alperes és a beavatkozó figyelmét külön is felhívták. A II. r. alperessel szemben is törvénysértőnek találták a kereset elutasítását, mert a II. r. alperes a felperesek engedélye nélkül dolgozta fel meghalt hozzátartozójuk gyógykezelésére vonatkozó adatokat. Az alperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték."

"A polgári jogok [Ptk. 4. § (1) bek.] és a perbeli jogok [Pp. 5. § (1) bek.] jóhiszemű gyakorlásának követelménye azt is jelenti, hogy a jogokat nem lehet visszaélésszerűen gyakorolni. A polgári perben megnyilvánuló esélyegyenlőség sérelmét jelentheti, ha az eljárás kezdeményező fél a titokvédelemmel kapcsolatos jogait visszaélésszerűen gyakorolja: megalapozott indok nélkül nem járul hozzá, hogy az alperes magánszakértői vélemény beszerzése érdekében harmadik személy rendelkezésére bocsássa a kérdéses orvosi adatokat. Ezért ilyenkor lehetőség van arra, hogy az orvosi adatokat a személyes adat jellegüktől megfosztva, az azonosításra való alkalmasság kizárásával bocsássa az alperes az általa megbízott szakértő rendelkezésére, aki az anonimizált adatok alapján készítheti el a szakértői véleményét. Az így elkészült magánszakértői véleménynek a bíróság rendelkezésére bocsátásával a kiszolgáltatott adatoknak az érintett személlyel való kapcsolata ugyan helyreáll és visszanyeri személyes adat jellegét, ettől kezdve azonban az adatok felhasználása a bírósági eljárás keretei között történik, tehát az érintett személy vonatkozásában a jogsérelem nem következik be [Atv. 2. § (1) pont], az alperes pedig a védekezéshez való jog gyakorlásában nincs korlátozva. Miután azonban a perbeli esetben az alperesek a felperesek hozzájárulását nem kérték meg, ugyanakkor az érintett személy adatait nem is anonimizálták, ezért a jogsértés mellőzésének megállapítására ez okból sem volt lehetőség."

IV. 3. A Fővárosi Bíróság elsőfokú részítélete

A Fővárosi Bíróság 6.P.24.009/1998/42. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

a Fővárosi Bíróság a Budapesti 384.sz. Ügyvédi Iroda képviselő: dr. Ádám György ügyvéd által képviselt G.Jné I. r. G.J.II. r., kk.ifj.G.J.III. r. és dr.K.L.IV.r. felperesnek a dr.B.F.ügyvéd által képviselt Fővárosi Önkormányzat Szent Imre Kórház I. r., a dr. I.P. ügyvéd által képviselt Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem II. r. alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása iránt indított perében meghozta a következő r é s z-í t é l e t e t . A bíróság megállapítja, hogy az I. r. alperes megsértette az I. r. és III. r. felperes személyhez fűződő jogát, amikor az engedélyük nélkül kiadta az orvosi irataikat a II. r. alperesnek. A bíróság megállapítja, hogy a II. r. alperes megsértette az I. r. és III. r. felperes személyhez fűződő jogát, amikor az engedélyük nélkül felhasználta az orvosi adataikat a szakértői véleményéhez.

I n d o k o l á s : Az I. r. felperes 1992. április 25-én szülte gyermekét, a III. r. felperest az I. r. alperesnél. 1998. május 21-én nyújtották be keresetüket a Fővárosi Bírósághoz, amelyben az I. r. alperes szülésvezetéssel kapcsolatos kárukat érvényesítették. Az I. r. alperes 1998. július 6-án nyújtotta be a peres eljárásban előkészítő iratát, amelyhez csatolta az I. r. alperes felkérésére a II. r. alperes által elkészített orvosszakértői véleményt. A II. r. alperes 1997. június 4-én készítette el a peres eljárásban becsatolt orvosszakértői véleményt. Az I. r. alperes adta a megbízást 75-jog/1997. ikt.szám alatt a szakértői vélemény elkészítésére, a megbízásban az alperes képviselője leírta, hogy a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében foglaltakra figyelemmel a mellékelt iratokból minden személyazonosítást lehetővé tévő adatot kitöröltek. A II. r. alperes a szakértői véleményében rögzíti, hogy az iratok közt találta az I. r. alperes Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályának kórtörténetét, amelyben a beteg valamennyi adata kitörlésre került. Az orvosi iratokban az I. r. és III. r. felperesre vonatkozó orvosi adatok megtalálhatóak voltak, a II. r. alperes ezeket vizsgálva készítette el a szakértői véleményét. Az alperesek nem kérték meg az I. r. és III. r. felperestől az orvosi adatok átadása és felhasználása vonatkozásában az engedélyüket. A felperesek keresetükben (3/F/1) a Ptk. 81. §-a alapján kérték megállapítani, hogy az I. r. és III. r. felperesek személyhez fűződő jogát megsértették, mert a birtokukba jutott orvosi titokkal jogosulatlanul visszaéltek. Kérték annak megállapítását a Ptk. 84. § (1) bekezdés a.) pontja alapján, hogy az I. r. alperes azzal, hogy a II. r. alperesnek kiadta az orvosi dokumentációkat, megsértette az I. r. és III. r. felperesek személyhez fűződő jogaikat, a II. r. alperes pedig visszaélt a birtokába jutott orvosi titokkal. Kérték az alperesek perköltségben való marasztalását. Hivatkozott az I. r. és III. r. felperes arra, hogy az orvosi dokumentációt felhatalmazás nélkül, tehát jogellenesen küldte meg az I. r. alperes a II. r. alperesnek, aki jogellenesen használta fel a szakértői véleményében. Hivatkoztak az 1992. évi LXIII.tv. (Atv.) 2. § (1) bekezdésére, az 1997. évi XLVII. tv. 76. § (Eü.atv.) 3. § a. és b. pontjára. A felpereseknek az volt az álláspontja, hogy orvosi titok az egészségügyi és személyazonosító adat, ha az egyik típusú adat törlésére sor is került, a többi orvosi titkot képező adatot közölte az I. r. alperes a II. r. alperessel, aki azokkal visszaélt. Az I. r. alperes által hivatkozott Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.235/1996.számú ítélete (BH. 1997.5.218. jogeset) vonatkozásában kifejtette azt az álláspontját, hogy nem állapítható meg a perbeli esetben, hogy a felperesek a titoktartási jogukat visszaélésszerűen gyakorolták volna, mert az I. r. alperes a felperesektől semmiféle hozzájárulást nem kért az orvosi titoktartás alól való felmentéshez. Az I. r. és II. r. alperesek a kereseti kérelem elutasítását kérték. Az I. r. alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperesi ügyvédi iroda a közös perekben következetesen elutasító magatartást tanúsított, a védekezés időbeni előkészítése során kényszerhelyzetben voltak, s állította, hogy a képviseletet ellátó ügyvédi iroda csak egy évvel később kezdte meg azt a gyakorlatát, hogy előzetes hozzájárulását kérelemre megadta. Előadta az I. r. alperes, hogy anonim adatokat adott át a II. r. alperesnek, s kizárt annak a lehetősége, hogy a II. r. alperesnél arra illetéktelen harmadik személy már azonosításra alkalmas információkat szerezhetett volna. A II. r. alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte, költsége megtérítésére igényt tartott. Nem vitatta, hogy a II. r. alperes Igazságügyi Orvostani Intézete az I. r. alperes felkérésére szakértői véleményt készített egy szülészeti és nőgyógyászati ügyben. Hivatkozott arra, hogy a megbízó a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott ítéletében foglaltaknak megfelelően valamennyi megküldött dokumentumon törölte a személyazonosításra alkalmas adatot. Álláspontja szerint személyazonosság nélkül, csupán a tünetek leírása nem jelenti a személyiségi jogok megsértését. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII.tv. (Atv.) 1. §-ának (1) bekezdése értelmében - a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - személyes adatával mindenki maga rendelkezik. Az egészségi állapotra vonatkozó személyes adat a Tv. 2. § 2/b. pontja értelmében különleges adatnak minősül, amely az egészségügyről szóló - perbeli időben, a jogsértés elkövetése idején, 1997. évben hatályos - 1972. évi II.tv. (továbbiakban Eü.tv.) által is védelemben részesül. Az Eü.tv. 77. §-ának (1) bekezdése és a 78. §-ának (2) bekezdése szerint az orvos az általa vizsgált vagy gyógykezelt személy egészségi állapotáról adatot csak a beteggel és annak hozzátartozójával közölhet, másnak a gyógykezelésre vonatkozó feljegyzés másolatát csak abban az esetben adhatja ki, ha erre jogszabály kötelezi, illetőleg ezt jogszabály lehetővé teszi. A 11/1972. (VI.30.) Eü.M.r. (továbbiakban R.) 22. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint a 24. §-ának (3) bekezdése értelmében az orvost a titoktartási kötelezettség azzal az orvossal és egészségügyi szakdolgozóval szemben is köti, aki az orvosi vizsgálatban, a kórisme megállapításában és a gyógykezelésben nem működött közre, kivéve, ha az adatok közlése a beteg további gyógykezelése érdekében szükséges. A titoktartási kötelezettség a beteg gyógykezelésének befejezése után is fennáll, és az orvos - gyógyintézet - a titoktartási körébe eső adatokat a betegen kívül ilyenkor is csak annak hozzátartozójával közölheti. Az R. 27. §-ának (1) bekezdése a titoktartási kötelezettség alól felmentést ad abban az esetben, amennyiben a beteg vizsgálatára és gyógykezelésére vonatkozó adatokat büntető- és polgári ügyekben a rendőrség, ügyészség, a bíróság, vagy az igazságügyi orvosszakértő a gyógyintézettől írásban megkéri. Az Atv. 3. §-ának (5) bekezdése szerint az érintett kérelmére indult eljárásban a szükséges adatainak kezeléséhez való hozzájárulását vélelmezni kell. Erre az érintett figyelmét fel kell hívni. A felek által felhívott Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság által meghozott határozatban - Pfv.IV.21.235/1996/6 - az ítélet indokolása megállapította, hogy abban az esetben, ha a gyógyintézet ellen indított kártérítési perben az alperes gyógyító tevékenységének elbírálása a per tárgya, vélelem szól amellett, hogy az eljárást kezdeményező hozzájárul a perben érintett személy gyógykezelésére vonatkozó adatoknak a per keretei között való felhasználásához. Ez azt is jelenti, hogy az eljárást kezdeményező személy hozzájárulását vélelmezni kell ahhoz is, hogy a kérdéses gyógykezelésre vonatkozó adatokat a perben a bíróság által kirendelt és az eljárást kezdeményező tudomására hozott szakértő értékelje és szakvélemény tárgyává tegye. A perindításból azonban önmagában nem következik az a vélelem, hogy az alperes a per tárgyává tett gyógykezelésre vonatkozó és szükségképpen rendelkezésre álló adatokat az eljárást kezdeményező kifejezett hozzájárulása hiányában az általa megválasztott szakértő rendelkezésére bocsáthatja magánszakvélemény beszerzése végett. Ilyenkor ugyanis a magánszakértő részére adott megbízás - mivel az nem a bíróságtól származik - kívül esik a polgári per keretein, olyan adattovábbításról van szó (Atv. 2. § 5.) pont), amelynél az érintett hozzájárulásának hiánya a titokvédelem szabályainak megsértését jelenti. A perbeli esetben az I. r. és II. r. alperes ilyen jogellenes magatartást tanúsított, amikor az I. r. és III. r. felperes hozzájárulásának hiányában az I. r. és III. r. felperes orvosi adatait kiadta és felhasználta az I. r. alperes megbízása folytán, a II. r. alperes által készített szakvéleményben. Az I. r. alperes elismerte, hogy nem kért felhatalmazást a felperesektől az orvosi adataik kiadása és felhasználása vonatkozásában. Nem tudta elfogadni a bíróság az I. r. alperes azon védekezését jogosnak, hogy a felperesi képviselő szóban tett nyilatkozatát, amely nem a konkrét üggyel, hanem általában hangzott el, megtagadó nyilatkozatnak tekintette, s ezért került sor arra a perbeli ügyben, hogy nem kért engedélyt az orvosi adatok felhasználásával kapcsolatban. Az I. r. alperes védekezés csak akkor lenne jogos, ha a konkrét orvosi irat kiadása előtt kért volna hozzájárulást, s erre a felperesek nemlegesen válaszoltak volna. Nem tudta elfogadni az alperesek azon védekezését alaposnak, hogy mivel a személyi adatok kitörlésére sor került, ezért az orvosi adatok felhasználása nem sérti a felperesek személyhez fűződő jogát, a fent megjelölt indokolás alapján, mert az orvosi adat különleges adat, s annak felhasználásához szükséges az érintett hozzájárulása. Nem fogadta el a bíróság az I. r. alperes védekezését, miszerint a hivatkozott felülvizsgálati határozat lehetőséget biztosított a részére, hogy a személyi adatok törlésével jogosan használhatja fel az orvosi adatokat szakvélemény elkészítéséhez. A fent megjelölt felülvizsgálati határozat indokolása (Pfv.IV.21.235/1996/6. - 6. oldal) azt állapította meg, hogy a polgári perben megnyilvánuló esélyegyenlőség sérelmét jelentheti, ha az eljárást kezdeményező fél a titokvédelemmel kapcsolatos jogait visszaélésszerűen gyakorolja, megalapozott indok nélkül nem járul hozzá, hogy az alperes magánszakértői vélemény beszerzése érdekében harmadik személy rendelkezésére bocsássa az orvosi adatokat. A perbeli esettben ilyen magatartást a felperesek vonatkozásában nem lehet megállapítani, mert az I. r. alperes nem kért felhatalmazást a felperesektől, így a felperesek nem voltak abban a helyzetben, hogy eldöntsék, hogy megtagadják, vagy sem a felhatalmazást, azaz nem lehet megállapítani a terhükre, hogy visszaélésszerűen gyakorolták volna a titokvédelemmel kapcsolatos jogukat. Minderre figyelemmel a bíróság megállapította a jogsértés elkövetését az I. r. és II. r. alperes vonatkozásában, a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján marasztalta az alpereseket perköltség megfizetésére. A bíróság a Pp.213. § (2) bekezdése alapján részítéletet hozott az I. r. és III. r. felperesek kereseti kérelme folytán, figyelemmel arra, hogy a jogvita elkülöníthető volt a kártérítési kereset vonatkozásában, s a jogsértés vonatkozásában további tárgyalásra már nem volt szükség. Budapest, 2001. március 13. dr. Almási Mária sk. a tanács elnöke, L.Iné sk.ülnök, E.Zs. sk.ülnök.

IV. 4. II.r. alperes fellebbezése

Kérjük, hogy a t. Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság 42. alszámú részítéletét változtassa meg, és kötelezze I. és III. r. felpereseket a perrel felmerült költségeink megfizetésére. Indokolás: Az elsőfokú bíróság részítéletében megállapította, hogy az I. r. alperes az I. és III. r. felperes orvosi iratait akként továbbította részünkre, II. r. alperes részére, hogy az iratokból az I. és III. r. felperes adatai kitörlésre kerültek, az orvosi iratokban I. és III. r. felperesre vonatkozó orvosi adatok voltak megtalálhatók és a II. r. alperes ezen orvosi adatokat vizsgálva, a beteg személyes adatainak ismerete nélkül készítette el szakvéleményét, ahogyan azt a szakértői véleményünkben is rögzítettük. Az I. r. alperes által adott 75-jog/1997. ikt.sz. megbízásban azt írta le I. r. alperes képviselője, hogy a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében foglaltakra figyelemmel a mellékelt iratokból minden személyi azonosítást lehetővé tevő adatot kitöröltek. Az elsőfokon eljárt bíróság álláspontja szerint a személyi adatok törlése önmagában nem elegendő és önmagában az orvosi adatok megküldése is jogszabálysértést valósít meg. Álláspontunk szerint az elsőfokon eljárt bíróság ítéletében elfoglalt álláspontja téves. Az állandó bírói gyakorlat szerint, amelyet a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága több ügyben is kifejtett, (pl. a Pf.III.23.352/1998/6. sz. ítélet, amelyet a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.X.22.548/2000/4. sz. ítéletében hatályában fenntartott) leszögezte, hogy a személyes adatok addig őrzik meg az adatkezelés során e minőségüket, amíg kapcsolatuk az érintettekkel helyreállítható. A jelen ügyhöz hasonló eljárásban ugyanúgy a lényeges személyazonosító adatok kitörlésre kerültek, és így a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is ezzel a magatartással az adatok személyes adat jellegüktől megfosztásra kerültek és ez a személyes adatok azonosításra való alkalmasságát abban a körben és olyan mértékben kizárta, amennyire a jogszabály a védelmet meg kívánta adni. A hivatkozott ügyben a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a jelen ügyhöz teljes mértékben hasonló ügyben az Atv. 2. § (1) bek. szerinti személyes adat továbbítása és feldolgozása nem volt megállapítható, és így nem következett be a Ptk. 81. § szerinti jogsértés sem. Álláspontunk szerint a Legfelsőbb Bíróság ezen álláspontja jelen ügyben is helyt kell fogjon. Az I. r. alperes az elsőfokú ítéletből is kitűnően, minden lényeges személyazonosító adattól megfosztotta a II. r. alperesnek orvosszakértői vélemény elkészítése céljából megküldött iratokat. Elmondható tehát, hogy az I. r. alperes az ügyben érintett személy beazonosítására alkalmas adatok nélkül adta át az iratokat a II. r. alperesnek, aki az orvosi adatok alapján egyéb személyes adat hiányában az adatok mögött lévő személyeket nyilvánvalóan nem tudta beazonosítani. Álláspontunk szerint az iratoknak a lényeges személyi adatoktól való megfosztásával a valóságos anonimizálás megtörtént. Az orvosi adatok, amelyek általunk sem vitatottan személyes különleges adatok, azonban ha egy meghatározott személlyel közvetlenül kapcsolatban nem hozhatók, e jellegüket elvesztik. Következésképpen a személyes adatoktól megfosztott orvosi iratok megküldése és annak alapján a szakértői vélemény elkészítése nem valósította meg I. és III. r. felperes személyiségi jogainak megsértését. Személyazonosításra alkalmas adatok nélkül ugyanis egy beteg "testi, érzelmi és lelkiállapotára vonatkozó adatok" bárkire vonatkozhatnak, ennek alapján a beteg személye nem azonosítható, és így a személyazonosság nélkül csupán a tünetek leírása nem jelenti és nem is jelentheti a személyiségi jogok megsértését. Tisztelettel: Szegedi Tudományegyetem mint a Szent-Györgyi Albert Orvostudomány Egyetem jogutódja II. r. alperes kép.: Dr. I.P. ügyvéd

IV. 5. Fellebbezési ellenkérelmünk

T. Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint másodfokú bíróság. Hiv.szám: Pf.IV.26.437/2001.

Gieth Józsefné és társai felpereseknek a Fővárosi Önkormányzat Szent Imre Kórház-Rendelőintézet és társa alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása iránt a II. rendű alperes Szegedi Tudományegyetem, mint a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem jogutódja fellebbezést nyújtott be a Fővárosi Bíróság 6.P.24.009/1998. számú ítélete ellen. A fellebbezésre - kívül jegyzett és már igazolt ügyvédünk útján - az alábbi  f e l l e b b e z é s i   e l l e n k é r e l m e t   terjesztjük elő: Kérjük az elsőfokú ítéletet a II.r. alperes tekintetében - helyes indokai alapján - helybenhagyni.

I n d o k o l á s : A fellebbezés indokolásának első bekezdés utolsó mondata idézi a részítélet megállapítását, amely szerint "a személyi adatok törlése önmagában nem elegendő és önmagában az orvosi adatok megküldése is jogszabálysértést valósít meg." Felperesek az első fokon eljárt bíróság ezen megállapításával egyetértenek. A II.r. alperes viszont az alábbiakat adja elő: "Álláspontunk szerint az első fokon eljárt bíróság ítéletében elfoglalt álláspontja téves. Az állandó bírói gyakorlat szerint, amelyet a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága több ügyben is kifejtett, (pl. a Pf. III.23.352/1998/6. sz. ítélet, amelyet a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság Pfv. X. 22.548/2000/4. sz. ítéletében hatályában fenntartott) leszögezte, hogy a személyes adatok addig őrzik meg az adatkezelés során e minőségüket, amíg kapcsolatuk az érintettekkel helyreállítható. A jelen ügyhöz hasonló eljárásban ugyanúgy a lényeges személyazonosító adatok kitörlésre kerültek, és így a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is ezzel a magatartással az adatok személyes adat jellegüktől megfosztásra kerültek és ez a személyes adatok azonosításra való alkalmasságát abban a körben és olyan mértékben kizárta, amennyire a jogszabály a védelmet meg kívánta adni. A hivatkozott ügyben a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a jelen ügyhöz teljes mértékben hasonló ügyben az Atv. 2. § (1) bek. szerinti személyes adat továbbítása és feldolgozása nem volt megállapítható, és így nem következett be a Ptk. 81. § szerinti jogsértés sem. Álláspontunk szerint a Legfelsőbb Bíróság ezen álláspontja jelen ügyben is helyt kell fogjon. Az I.r. alperes az elsőfokú ítéletből is kitűnően minden lényeges személyazonosító adattól megfosztotta a II.r. alperesek orvosszakértői vélemény elkészítése céljából megküldött iratokat." (fellebbezés indokolásának 2.-4. bekezdése) Felperesek véleménye: A II.r. alperes az idézett rész második mondatában az "ÁLLANDÓ bírói gyakorlat"-ra hivatkozik. Megemlíti PÉLDAKÉNT a Legfelsőbb Bíróság (L.B.) Pf.III.23.352/1998/6. számú jogerős ítéletét és a L.B. Pfv.22.548/2000/4. számú felülvizsgálati ítéletét. Csakhogy a II.r. alperes hivatkozásának két hibája van:

a.) A két, hivatkozott ítélet még nem jelent "állandó" bírói gyakorlatot, minthogy több - mindez ideig - nem keletkezett, vagyis a magyar bíróságok - a két ítéletet követően - soha többet ilyen ítéletet nem hoztak, minden más hasonló ügyben az orvosi dokumentációt ilyan ÁLANONIMIZÁLT formában nem fogadták el, így pl. még az a Pest Megyei Bíróság sem, amely eredetileg ezt az "anonimizált" dokumentum kiadását elfogadta (6.P.21.237/1995/45. szám)

A Pest Megyei Bíróság pl. a jelenleg is folyó ügyben ezt az "anonimizálást" nem látta jogszerűnek (6.P.20.770/2000). A magyar bírói gyakorlatban tehát egyetlen ügyben: Bocskai Imre és társai felperesek ügyében hozott HÁROM ítéletet: Pest Megyei Bíróság 6.P.21.237/1995/45., L.B. Pf.III.23.352/1998/6., L.B. Pfv. 22.548/2000/4. Ezek tehát egyazon ügyben keletkeztek. Ezt megelőzően vagy ezt követően orvosi dokumentáció "anonimizálását" jogszerűnek egyetlen más ügyben sem ítélt meg egyetlen magyar bíróság sem! Szó sincs tehát ÁLLANDÓ bírói GYAKORLATRÓL!

b.) A fellebbezésben zárójelben szerepel a "pl" kifejezés, amelyet a magyar nyelv logikájában akkor írnak (mondanak) ha több hasonló eset közül egyet - példának - kiragadtak. Jelen esetben viszont egyetlen esetről van csak szó, tehát a "pl." kifejezés hibás, iratellenes, minthogy a Bocskai Imre és társai ügyön kívül nem létezik más ügyben ilyen ítélkezés.

A múlt század 90-es éveiben két ügyben hoztak a magyar bíróságok olyan mértékig törvénysértő ítéletet, amelyeket nem lehetett tovább tűrni, mert ilyen hallgatással az ügyvéd "néma cinkosává válik" a súlyosan jogsértő bírósági ítélkezésnek. Ezt a "cinkos aki néma" állapotot tovább nem hagyhattam szó nélkül, ezért - ebben az évben - (2003.) megírtam "Emberi lények-e a bírók?" (Hibiszkusz Könyvkiadó, 2003.) című tudományos könyvemet. A könyvben öt tanulmány kapott helyet, az utolsó (V. tanulmány) a "Vita és a jogvita", amelyben leírtam Bocskai Imre és társai pervesztésének körülményeit, dokumentálva (függelék) és az előzményét, ahol az orvosi dokumentáció "anonimizálása" - mint a L.B. által ajánlott módszer - felmerült (K.I. és társa felperesek, Szent Imre Kórház és társa alperesek pere és az "anonimizálás" L.B. ajánlása a B.H.-ban)

Minthogy jelen fellebbezéssel támadott ügyhöz szervesen hozzákapcsolódik az a két ítélkezési történet, a könyv azon részeit, amelyek a jelen - másodfokon elbírálásra kerülő - ítéletben relevánsak, mellékletben csatolom.

Személyazonosításra alkalmas adatok nélkül ugyanis egy beteg "testi, érzelmi és lelkiállapotára vonatkozó adatok" bárkire vonatkozhatnak, ennek alapján a beteg személye nem azonosítható, és így a személyazonosság nélkül csupán a tünetek leírása nem jelenti és nem is jelentheti a személyiségi jogok megsértést." Ehhez a felperesek álláspontja: Az elsőfokú ítélet indokolásának értelmezése teljesen hibátlan és mindenben helyén való, amikor ezt közli: "A perbeli esetben az I.r. és a II.r. alperes ilyen jogellenes magatartást tanúsított, amikor az I.r. és III.r. felperes hozzájárulásának hiányában az I.r. és III.r. felperes orvosi adatait kiadta és felhasználta az I.r. alperes megbízása folytán, a II.r. alperes által készített szakvéleményében. Az I.r. alperes elismerte, hogy nem kért felhatalmazást a felperesektől az orvosi adataik kiadása és felhasználása vonatkozásában. Nem tudta elfogadni a bíróság az I.r. alperes azon védekezését jogosnak, hogy a felperesi képviselőszóban tett nyilatkozatát, amely nem a konkrét üggyel, hanem általában hangzott el, megtagadó nyilatkozatnak tekintette, s ezért került sor arra a perbeli ügyben, hogy nem kért engedélyt az orvosi adatok felhasználásával kapcsolatban. Az I.r. alperes védekezés csak akkor lenne jogos, ha a konkrét orvosi irat kiadása előtt kért volna hozzájárulást, s erre a felperesek nemlegesen válaszoltak volna. Nem tudta elfogadni az alperesek azon védekezését alaposnak, hogy mivel a személyi adatok kitörlésére sor került, ezért az orvosi adatok felhasználása nem sérti a felperesek személyhez fűződő jogát, a fent megjelölt indokolás alapján, mert az orvosi adat különleges adat, s annak felhasználásához szükséges az érintett hozzájárulása. Nem fogadta el a bíróság az I.r. alperes védekezését, miszerint a hivatkozott felülvizsgálati határozat lehetőséget biztosított a részére, hogy a személyi adatok törlésével jogosan használhatja fel az orvosi adatokat szakvélemény elkészítéséhez." Mint ez az elsőfokú ítélet idézett indokolásából kiderül, az eljáró tanács a fellebbező minden "érvét" már az ítéletben megcáfolta. Különösen jelentős az az érve a bíróságnak, amely szerint "a személyi adatok kitörlésére sor került", az orvosi adatokat fel tudta II.r. alperes használni, ami szintén jogellenes.

Ehhez még az alábbi észrevételeket írtuk az első fokon eljárt bíróságnak 1999. június 15-én: "Az közismert, hogy a bíróságok eseti döntései nem jogforrások, azokat tehát csakis a bírói gyakorlat formálása részének lehet tekinteni. Ezért elengedhetetlen, hogy egy-egy eseti döntést a jogalkalmazó - mielőtt alapul veszi gyakorlatában - értékeljen törvényességi szempontból. A hivatkozott felülvizsgálati ítélet contra legem a következő okokból:

1) Ha a polgári perben valamelyik fél a Ptk. 4.§ (1) bekezdése és a Pp. 5.§ (1) bekezdésében előírt polgári jogok jóhiszemű gyakorlásának követelményért megsérti, vagyis jogait visszaélésszerűen (!) gyakorolja, annak elhárítására a törvény szankciókat ír elő (Pp. 5.§ (1) bekezdés 2. mondata). Ha az egyik fél a másik felet a Pp. 164.§ (1) bekezdésében biztosított jogának gyakorlásában akadályozza, ez kihat a per érdemi eldöntésére. Erről a Ptk. 4.§ (1) bekezdése szerint: "A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség, és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni." Ha az egyik fél jogait "visszaélésszerűen" gyakorolja, a Ptk. 4.§ (4) bekezdése értelmében "saját felróható magatartására előnyök szerzése végett" nem hivatkozhat. Ha tehát az alperes - a felperes rosszhiszemű magatartása miatt - nem volt képes a perben, megfelelő mértékben eleget tenni bizonyítási kötelezettségének a felperes, a per elveszítésének veszélyével is számolhat, még abban az esetben is, ha egyébként a per alapját képező jogvitában igaza van, minthogy a bíróság a felmerült jogvitát - a felperes rosszhiszemű eljárása folytán - nem volt képes "az igazság alapján biztosítani." (Pp. 1§) Az azonban nem perbeli "megoldás", amit a szóban lévő eseti döntés "ajánl" az alperesnek, miszerint anonimizált dokumentációt adjon át a szakértőnek. Ez a polgári peres cselekmény nem illik bele sem a Ptk., sem a Pp. rendszerébe, azok szellemétől és peres gyakorlatától idegen.

2) Maga a "megoldás" - az orvosi dokumentáció anonimizálása és abból orvosszakértői vélemény készítése - teljes képtelenség! Az orvosszakértői vélemény - amely polgári perben bizonyítékul felhasználható - csakis olyan konkrét adatok alapján készíthető el, amelyek az érintett személy azonosítására feltétlenül alkalmasak. "Anonim adatok" alapján a konkrét történések nem rekonstruálhatók, mint ahogy erre meggyőző példa éppen a II. r. alperes által elkészített orvosszakértői vélemény is (lásd erről 1998. október 13-án beterjesztett "észrevételeink"-et, amelyben 16 olyan adatra hívtuk fel a t. Bíróság figyelmét, amelyből az érintett személyek azonosíthatóak. Ez egyébként természetes is, hiszen egy olyan orvosi szakvélemény, amelynek alapján a konkrét ügyben, a konkrét jogellenes, felróható károkozás perrendszerűen bizonyítható vagy hitelesen cáfolható kizárt, ha éppen ezek az orvosi adatok vannak "anonimizálva." Konkrét orvosi adatok nélkül hiteles orvosszakértői véleményt készíteni: logikai képtelenség. Az orvosi dokumentáció anonimizálása, csakis tudományos közleményekben alkalmazható, ahol nem kell a konkrét részleteket feltárni. A perben bizonyítékként azonban nem alkalmazható olyan leírás, amely csak absztrakt módon - a részletek anonimizálásával - íródott le.

Sajnálatos módon tehát a szóban lévő eseti döntés anonimizálása vonatkozó ajánlása - minthogy jogellenes és kivihetetlen - törvénysértő. Mindezek alapján kérjük a t. Bíróságot, hogy részítéletének meghozatalakor fentieket figyelembe venni szíveskedjék." A fentiekben a fellebbező II.r. alperes kivétel nélkül minden - az első fokon eljárt bíróság részítéletét "cáfoló" - érvét megdöntöttük, kérjük a jelen fellebbezési ellenkérelem petituma szerint az első fokon eljárt bíróság részítéletének a helybenhagyását. Kívül jegyzett ügyvédünk tudományos könyvének (Emberi lények-e a bírók?) vannak olyan részletei, amelyek a L.B. Pf.IV. tanácsának - ezen belül elsősorban a tanács elnökének - magatartását, a tények bizonyításával értékeli. Mi nem indítványozzuk a tanácsnak a perből kizárását, de javasoljuk, hogy a L.B.IV.Pf. tanács tagjai értékeljék, hogy elfogultnak minősítik-e önmagukat. Budapest, 2003. december 22. dr. Ádám György ügyvéd, továbbá G.Jné és társai felperesek

IV. 6. A L.B. jogerős részítélete

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint másodfokú bíróság Pf. IV.26.437/2001/4. szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Ádám György ügyvéd /1107 Budapest, Somfa köz 10./ által képviselt G.Jné I.r, G.J. II. r. és kk. ifj.G.J. III. r. és dr.K.L. felpereseknek dr. B.F. ügyvéd által képviselt Fővárosi Önkormányzat Szent Imre Kórház I. rendű alperes és dr. I.P.ügyvéd által képviselt Szegedi Tudományegyetem II. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2001. március 13. napján hozott 6.P.24009/1998/42. számú ítélete ellen a II. r. alperes által 44. sorszám alatt előerjesztett fellebbezése folytán tartott másodfokú tárgyaláson meghozta és alulírott napon nyilvánosan kihirdette az alábbi r é s z í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság részítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja és a személyhez fűződő jog megsértése miatt az I. és III. r. felperes által a II. r. alperes ellen előterjesztett keresetet elutasítja. Mellőzi a II. r. alperes perköltségben marasztalását, és kötelezi az I. és III. r. felperest, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a II. r. alperesnek 15 nap alatt 15 000 (Tizenötezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

I n d o k o l á s : Az I. r. felperes 1992-ben az I. r. alperesnél szülte meg gyermekét, a III. r. felperest, aki oxigénhiányos állapota miatt egészségkárosodást szenvedett. A felperesek a peren kívüli kárrendezés eredménytelensége miatt az I. r. alperessel szemben kártérítés iránt keresetet terjesztettek elő, melyet arra alapítottak, hogy az I. r. alperes a terhesgondozást és a szülészeti ellátást szakszerűtlenül végezte és a III. r. felperes maradandó egészségkárosodása ennek következménye. Az I. r. alperes a vele szemben támasztott kárigény miatt még a perindítás előtt, a II. r. alperest orvosszakértői vélemény elkészítésére kérte fel, amelyhez a II. r. alperes rendelkezésére bocsátotta az I. és III. r. felperesre vonatkozó orvosi dokumentációt úgy, hogy a személyazonosításra szolgáló adatokat, a nevet és a lakcímet törölte. Az I. r. alperes a II. r. alperes által elkészített szakvéleményt - védekezése keretében - az ellene indított per irataihoz csatolta. A felperesek ezt követően a kártérítési perben kiterjesztett keresetükben annak megállapítását is kérték, hogy az alperesek megsértették az I. és III. r. felperesek személyhez fűződő jogát (magántitkát) azáltal, hogy az I. r. alperes a rájuk vonatkozó orvosi dokumentációt engedélyük nélkül kiszolgáltatta a II. r. alperesnek, aki annak felhasználásával szakvéleményt alkotott. Álláspontjuk szerint orvosi adataik, még ha személyes jellegüktől azokat meg is fosztották, engedélyük nélkül szakvélemény készítéséhez nem voltak felhasználhatók, mert az anonimizálással nem szűnt meg annak lehetősége, hogy az adatoknak személyükkel való kapcsolata helyreállítható legyen. Az alperesek a kereset elutasítását kérték, mert eljárásukkal az I. és III. r. felperesek személyhez fűződő joga nem sérült. Az elsőfokú bíróság részítéletével megállapította, hogy az I. r. alperes megsértette az I. és III. r. felperes személyhez fűződő jogát azzal, hogy orvosi dokumentációjukat engedélyük nélkül kiadta a II. r. alperesnek. Megállapította továbbá, hogy a II. r. alperes jogsértést követett el azzal, hogy az I. és III. r. felperes orvosi adatait engedélyük nélkül felhasználta a szakértői véleményéhez. Az alpereseket pervesztességük miatt perköltségben is marasztalta. Az elsőfokú bíróság a határozatát azzal indokolta, hogy a felperesek egészségi állapotára, gyógykezelésére vonatkozó orvosi adatok olyan különleges adatok, melyeknek hasznosításához (továbbításához) az érintettek hozzájárulása szükséges. Ennek hiányában az orvosi adatok harmadik személlyel való közlése és harmadik személy által szakvélemény készítéséhez való felhasználása jogsértést valósított meg annak ellenére, hoy azokat személyes jellegüktől megosztották.

Az elsőfokú bíróság részítéletének megváltoztatása iránt a II. r. alperes terjesztett elő fellebbezést. Álláspontja szerint az első fokú bíróság tévedett, amikor megállapította a jogsértést. A II. r. alperes ugyanis az orvos-szakértői vélemény elkészítése során olyan orvosi dokumentációt használt, amelyben az orvosi adatokon kívül személyes adatok már nem szerepeltek, így azok személyazonosításra nem voltak alkalmasak, konkrét személlyel nem voltak összefüggésbe hozhatók. Ezért a II. r. alperes a szakértői vélemény elkészítésével nem követett el jogsértést. A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú részítélet megfellebbezett rendelkezéseinek helyben hagyását kérték. Jogorvoslati kérelem hiányában a Legfelsőbb Bíróság nem bírálta felül az elsőfokú részítéletnek az I.r. alperesre vonatkozó rendelkezéseit. A II. r. alperes fellebbezését pedig az alábbiak miatt alaposnak találta. A Ptk. 81. §-a és 83. §-ának (2) bekezdése személyiségvédelmet biztosít annak számára, akinek magántitkát jogosulatlanul nyilvánosságra hozzák, vagy azzal egyéb módon visszaélnek, továbbá ha a nyilvántartott adatokról másnak jogosulatlanul tájékoztatást adnak. A Ptk. rendelkezéseivel összhangban a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Atv.) 1. §-ának (1) bekezdése kimondja: a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve személyes adataival mindenki maga rendelkezhet. Az Atv. 2. § 1. pontja értelmében személyes adat: a meghatározott természetes személlyel (továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. Az egészségi állapotra vonatkozó személyes adat az Atv. 2. § 2/b. pont szerint különleges adatnak minősül, amely az egészségügyről szóló és a felek jogviszonyában még alkalmazandó 1972. évi II.tv. (Eü.tv.) által is védelemben részesül. E szerint az orvos az általa gyógykezelt személy egészségi állapotáról adatot csak a beteggel és annak hozzátartozójával közölhet. Másnak a gyógykezelésre vonatkozó feljegyzés másolatát csak abban az esetben adhatja ki, ha erre jogszabály kötelezi, vagy azt jogszabály lehetővé teszi. Így az orvosi titoktartási kötelezettség nem vonatkozik arra az esetre, ha a beteg gyógykezelésére vonatkozó adatokat hatósági eljárás keretében bíróság, ügyészség, rendőrség, igazságügyi szakértő a gyógyintézettől megkéri. (Eü.tv. 77. és 78. § 11/1972.(VI.30.) EüM. r. 22. és27. §). Az előzőekben idézett rendelkezésekből következik, hogy egy adat, így az egészségi állapotra vonatkozó (orvosi) adat is akkor tekinthető személyes adatnak, ha az érintett természetes személy beazonosítható. A természetes személyek pontos beazonosítását általában több, személyes jellegű adat, így különösen név, lakcím, születési hely és idő stb. együttes megléte teszi lehetővé. Egy egészségügyi adat is ezeken keresztül kapcsolódik az érintett személyhez. A személyes adat jellegüktől megfosztott, anonimizált orvosi adatok ezért egy meghatározott személy azonosítását kizárják. Az anonimizált orvosi adat csak egy kórkép leírását jelenti. A személyes jellegüktől megfosztott egészségügyi adatoknak egy kárigény elhárítása miatt szakvélemény keretében való feldolgozása és értékelése önmagában akkor sem jogsértő, ha az hatósági eljáráson kívül, az érintett hozzájárulása nélkül történik. Ilyen következtetés levonására az sem ad alapot, ha az anonimizált adatok alapján alkotott szakvéleményt utóbb hatósági eljárás keretében felhasználják, és ezáltal az orvosi adatoknak az érintett személlyel való kapcsolata helyreáll. Az orvosi adat ilyenkor ugyan visszanyeri személyes adat jellegét, de ettől kezdve az adatok felhasználása már bírósági eljárás keretei között, garanciális szabályok alkalmazása mellett történik, ezért az érintett személy vonatkozásában jogsérelem nem következik be. A per meg nem cáfolt adatai szerint a II. rendű alperes birtokába jutott orvosi adatok kizárólag az I. és III. rendű felperes egészségügyi állapotára, valamint az I. rendű alperes által alkalmazott gyógyító (egészségügyi) ellátás mikéntjére vonatkoztak. Az érintett személyek azonosítására alkalmas adatokkal (név, lakcím, születési hely és idő stb.) a II. rendű alperes nem rendelkezett. Azon túl, hogy az orvosi adatokat szakvélemény keretében értékelte, a II. r. alperes nem tanúsított olyan magatartást, melynek eredményeként az általa feldolgozott adatoknak az érintettekkel való kapcsolata helyreállt volna. Ennek hiányában a Ptk. 81. és 83. §-ába ütköző magatartás nem róható a terhére. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság részítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, a megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta és a személyhez fűződő jog megsértése miatt az I. és III. r. felperes által a II. r. alperes ellen előterjesztett keresetet elutasította. Budapest, 2004. január 21. dr. Völgyesi Lászlóné sk. a tanács elnöke, Angyalné dr. Demeter Judit sk. előadó bíró, dr.Mészáros Mátyás sk.bíró.

IV. 7. MEGJEGYZÉSEM a jogerős ítélethez

A L.B. Pf.(Pfv.) IV. tanácsának - név szerint dr. Völgyesi Lászlóné tanácselnöknek és Angyalné, dr. Demeter Judit bírónak - nyilvánvalóan evidens érdeke volt a G.J.-né és társa ügyben az "anonimizálást" jogszerűnek minősíteni - akármennyire nem volt a dokumentáció ténylegesen "anonimizálva" -, minthogy három évvel korábban K.J.-né és társa ügyében hozott felülvizsgálati ítéletben (IV/1. alatt közöltem), az "anonimizálást" a gyógyintézetnek AJÁNLOTTÁK, mint "legális kibúvót" az orvosi titoksértés bírói megítélése alól. Ez a BH-ban is leközölt - és így a jövő évtizedek valamennyi ilyen jellegű ügyére vonatkoztatott - ügyben már ELKÖTELEZTÉK magukat. Ezzel fényévekre kerültek az érdektelenségtől. Olyan mértéken érdekeltté váltak az "anonimizálás" legalitásának "megítélésében, hogy kénytelenek voltak súlyosan törvénysértő ítéletet hozni a gyógyintézet javára. Ez az egy példa is egzakt módon bizonyítja, hogy az a bíróság, amely egy múltbeli ügyben ítélettel elkötelezte magát - különösen, ha ezt a BH. is leközölte - alkalmatlanná válik a jövő igazságszolgáltatásának akármilyen befolyásolására. Ezt fejtem ki az alábbiakban:

I. A jogerős ítélet a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Atv.) Értelmező rendelkezések 2. § 1. pontját és a 2.pont b.) alpontját kifejezetten - a jogalkotó szándékától eltérően - szűkítően értelmezi. Magát az Atv. "Értelmező rendelkezések" című részét szó szerint pontosan idézi, de a felperesekre vonatkoztatva súlyos szűkítést végez - olyan "törvényi tényállási elemek" önkényes beépítésével -, amelyeket az Atv. nem tartalmaz. Ezek: a) "A természetes személyek PONTOS beazonosítását..." b) "A pontos beazonosítást ÁLTALÁBAN TÖBB (!) személyes jellegű adat EGYÜTTES MEGLÉTE (különösen név, lakcím, születési hely és idő, stb.) teszi lehetővé." c.) Egy egészségügyi adat is EZEKEN KERESZTÜL kapcsolódik az érintett személyhez! d.) "A személyes adat JELLEGÜKTŐL MEGFOSZTOTT, ANINIMIZÁLT orvosi adatok, ezért EGY meghatározott személy azonosítását KIZÁRJÁK." e.) "Az ANONIMIZÁLT orvosi adat EGY KÓRKÉP leírását jelenti"

II.. A jogerős ítélet a II. r. alperes magatartását értékelő megállapításai törvénysértőek: a) "A személyes jellegüktől megfosztott egészségügyi adatoknak egy kárigény elhárítása miatt szakvélemény keretében való feldolgozása és értékelése önmagában akkor sem jogsértő, ha az hatósági eljáráson kívül, az érintett hozzájárulása nélkül történik. Ilyen következtetés levonására az sem ad alapot, ha az anonimizált adatok alapján alkotott szakvéleményt utóbb hatósági eljárás keretében felhasználják, és ezáltal az orvosi adatoknak az érintett személlyel való kapcsolata helyreáll. Az orvosi adat ilyenkor ugyan visszanyeri személyes adat jellegét, de ettől kezdve az adatok felhasználása már bírósági eljárás keretei között, garanciális szabályok alkalmazása mellett történik, ezért az érintett személy vonatkozásában jogsérelem nem következik be." (ítéletindokolás 4. oldal utolsó bekezdése és 5. oldal első bekezdése) b) "A per meg nem cáfolt adatai szerint a II. rendű alperes birtokába jutott orvosi adatok kizárólag az I. és III. rendű felperes egészségügyi állapotára, valamint az I. rendű alperes által alkalmazott gyógyító (egészségügyi) ellátás mikéntjére vonatkoztak. Az érintett személyek azonosítására alkalmas adatokkal (név, lakcím, születési hely és idő stb.) a II. rendű alperes nem rendelkezett. Azon túl, hogy az orvosi adatokat szakvélemény keretében értékelte, a II. r. alperes nem tanúsított olyan magatartást, melynek eredményeként az általa feldolgozott adatoknak az érintettekkel való kapcsolata helyreállt volna. Ennek hiányában a Ptk. 81. és 83. §-ába ütköző magatartás nem róható a terhére. A jogerős ítélet törvénysértéseinek felperesi indokolása: ad I./a)Az Atv. sehol nem tartalmazza azt a törvényi tényállási elemet, amely szerint a természete "érintett személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatokból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés PONTOS legyen, elég - a törvény szerint - ha az érintett személlyel kapcsolatba hozható, ami az adott jogvitában nyilvánvaló. A bíróság tehát egy olyan "tényállási elemet" is bevont az ítélet indokolásába, amit az Atv. nem tartalmaz. Ez törvényt megszorító értelmezés, ami jogsértés. ad I./b) Az Atv. sehol nem tartalmaz olyan tényállási elemet, amely nem a konkrét érintett személlyel hozható kapcsolatba, hanem ÁLTALÁBAN. Az Atv. csakis a konkrét kapcsolatba hozás lehetőségéről szól, a bíróság tehát ismét olyan "tényállási elemet" vont be az értékelésbe, amely törvénysértő. A jogerős bírói ítélet legsúlyosabb törvénysértése - amely az egész ítéletet teljesen és végérvényesen elfogadhatatlanná teszi - az az állítás, amely szerint TÖBB személyes jellegű adat EGYÜTTES MEGLÉTE teszi lehetővé az érintett személlyel való kapcsolatba hozatalt. Ezeket az ítélet exemplikative fel is sorolja: név, lakcím, születési hely, születési idő, stb. Nem tudhatjuk, hogy azt a súlyosan jogellenes állítást honnan vette az ítélkező bíróság. Ilyen törvényi tényállási elemet az Atv. sehol nem tartalmaz, sőt ennek az "értelmezésnek" éppen az ellenkezőjét. Az Atv. "adat"-ról és nem adatokról szól. A többes számot sehol nem használja. Egyetlen adat is teljesen elegendő, ha az érintett személlyel kapcsolatba hozható, vagy abból az érintettre vonatkozó következtetés levonható. Ezzel az - úgyszólván hihetetlen - bírósági értelmezéssel az L.B. Pf. IV. tanácsa - a maga részéről - az Atv.-t "megsemmisítette" viszont saját ítéletét teljesen hiteltelenné tette. Mellesleg megjegyzendő, hogy a II. r. alperes által átvett dokumentációban a III. r. felperes születésének helye (Budapest, Szent Imre Kórház), ideje, napra, órára és percre meg volt adva, erre a II. r. alperes "szakvéleménye" is többször hivatkozott. Csak ebből a két adatból a III. r. felperes, érintett személy - ahogyan ezt az ítélet szóhasználatában fogalmazza - "beazonosítható", az Atv. szóhasználata szerint olyan két adat, amely az érintett személlyel kapcsolatba hozható.

ad I./c) Tévedett a jogerős ítéletet hozó L.B. bíróság, amikor azt állította, hogy az egészségügyi adatok a név, lakcím, születési hely és idő, stb-n, tehát EZEKEN KERESZTÜL KAPCSOLÓDIK az érintett személyhez. Arról nem ír, hogy ezeket az állításokat honnan - milyen törvényi tényállásból vagy milyen más úton - vezeti le. Az Atv. szerint (2. § 2/b. pont) az egészségi állapotra vonatkozó adatok önállóan is kapcsolatba hozhatók az érintett személlyel, különösen akkor, ha pl. az egészségügyi adatok pontosan tartalmazzák a szülés és születés helyét és egész pontos szülés és születés idejét. Az Atv.törvényi tényállási eleme az, hogy az érintett személlyel kapcsolatba hozHATÓ (!) és nem az, miszerint kapcsolatba "hozott". Pusztán a kapcsolatba hozó LEHETŐSÉGÉNEK létrehozásával a jogsértés BEFEJEZETT, nem szükséges tényállási elem a jogsértés befejezettségéhez a tényleges kapcsolat létrehozása. Az I. r. alperes által közölt és a II. r. alperes által, visszaéléssel átvett adatokkal a jogsértés befejezett. ad I./d) Tévedett a másodfokon eljáró bíróság, amikor azt írta, hogy a személyes adat jellegüktől megfosztott, "ANONIMIZÁLT" orvosi adatok egy meghatározott személy azonosítását kizárják. Az előző pontban már értelmeztük, hogy az ilyen formán "anonimizált" adatokból is kétségtelen biztonsággal kapcsolatba hozható (a bíróság szóhasználata szerint "azonosítható") egy érintett személlyel, az tehát nem "kizárt", hanem egyértelműen nyilvánvaló! Itt kell szólnunk az "anonimizálás" fogalmáról is. Maga a kifejezés a magyar jogban ismeretlen fogalom. Először a magyar jog ALKALMAZÁSA (és nem törvényi tényállása szerint) a L.B. Pfv. IV. 21.235/1996/6. számú ítéletében volt található, kifejezetten - továbbá nagyon sok értelemben is - törvénytelenül! Ezt a súlyos törvénysértést továbbra is alkalmazni, ellentétes egy független demokratikus jogállam ítélkezésével. A magyar jog nem ismeri az "anonimizált" - de érintett személy adataira felhasznált - iratot. Még kevésbé az ÁL-anonimizálást, ami fokozza a törvénysértést. ad I/e. A másodfokú ítélet indokolásában írja: "Az anonimizált orvosi adat egy KÓRKÉP leírását jelenti." Azonban "egy kórkép" - ha mindazokat a személyes és csakis egy személyre vonatkoztatható adatokat tartalmazza, amelyeket az I. r. alperes adott át a II. r. alperesnek - nem csak "EGY kórkép leírását jelenti", hanem - az Atv. 2. § szerint az érintett személlyel való kapcsolatba hozatal lehetőségét is, ami az Atv. és ezen keresztül a Ptk. személyhez fűződő jog megsértése.

ad II. A jogerős ítélet II. r. alperes, Atv. rendelkezéseivel ellentétes magatartását nem értékelő megállapításainak elemzése.

ad II./a) A másodfokon eljáró bíróság megállapításai teljességgel érthetetlenek, habár ezt az anti "logikus" okfejtést ügyvédünk nem először hallja és olvasta. A jelenleg vitatott jogerős ítélet azon kifejezése is érthetetlen: "a személyes jellegüktől megfosztott egészségügyi adatoknak egy kárigény elhárítása miatt szakvélemény keretében való feldolgozása és értékelése ÖNMAGÁBAN (!) akkor sem JOGSÉRTŐ HA AZ HATÓSÁGI ELJÁRÁSON KÍVÜL TÖRTÉNIK." Hogy "önmagában" miért nem jogsértő, arra az ítéletet hozó bíróság érdemi választ nem adott, figyelembe véve az ad I. a.-e-ig terjedő fejtegetésünket. A további indokolási rész azonban végképpen érthetetlen. Felhívjuk a felülvizsgálati ítéletet hozó bíróság figyelmét arra, hogy az L.B. Pf. IV. számú másodfokú tanácsához benyújtotta ügyvédünk egy 2003-ban megjelent tudományos tanulmánykötetének - erre a jogvitára is alkalmazható - részleteit. A csatolt melléklet 31. oldalán a következő: "A jogerős ítéletben olvasható: "Ezen túlmenően, az adatok felhasználása bírósági eljárás keretében történt, ahol perjogi garanciák állnak rendelkezésre a jogsérelem elhárítására. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság - egyezően az elsőfokú bírósággal - úgy látta, hogy az Atv. 2. §-ának (1) bekezdése szerinti személyes adat továbbítása és feldolgozása nem állapítható meg, így nem következett be a Ptk. 81. §-a szerinti jogsértés sem". Az igaz, hogy az adatok felhasználása bírósági eljárásban történt, de az már tévedés, hogy itt "perjogi garanciák állnak rendelkezésére a jogsérelem elhárítására". Ennek éppen az ellenkezője az igaz. A bírósági eljárás nagyon is alkalmas arra, hogy az - egyébként titkot képező - iratokat illetéktelen is megszerezze. Maga az LB 1997. ítélet is hivatkozik arra, hogy "az így elkészült magánszakértői véleménynek a bíróság rendelkezésre bocsátásával a kiszolgáltatott adatoknak az érintett személlyel való kapcsolata ugyan helyreáll és visszanyeri személyes adat jellegét, ettől kezdve azonban az adatok felhasználása bírósági eljárás keretei között történik, tehát az érintett személy vonatkozásában jogsérelem nem következik be." Ez utóbbi állítás teljesen téves. A bírósági eljárás - köztudottan - nyilvános (legalábbis a tárgyalás). A bírósági eljárás során - ahogyan ezt az 1997. évi LB. ítélet is írja - "a kiszolgáltatott adatoknak az érintett személlyel való kapcsolata ... helyreáll és visszanyeri személyes adat jellegét ..." A bírósági eljárás éppen ezért a legkevésbé sem alkalmas a személyes adatok védelmére. A jogsérelem elsősorban éppen bírósági eljárás keretei között a legsúlyosabb, a bírósági eljárás ugyanis éppen az a procedúra, amelyben az "anonimizált" személyes adatok egészen biztosan összekapcsolódnak az érintett személlyel. A valóságos helyzet tehát éppen a fordítottja annak, mint ahogyan azt a LB. 1997. évi ítélet és a másodfokon eljárt bíróság megítéli. A bíróságokon semmi garancia nincs arra, hogy az érintett személlyel ne azonosítsák az illegálisan készült magánszakvéleményt. A bírósági eljárás kifejezetten arra alkalmas, hogy "az érintett személy vonatkozásában" a jogsérelem bekövetkezzen, minthogy éppen az érintett személy és az "anonim" személyes adatok összekapcsolása céljából történik a "szakvélemény" készítése és benyújtása a bírósághoz. Ha ezek után a bíróság úgy látja (egyezően az elsőfokú bírósággal), hogy az Atv. 2. § (1) bekezdése szerint személyes adat továbbítás és feldolgozás nem állapítható meg, ezt a Legfelsőbb Bíróság nagyon rosszul látja, a törvényt teljesen tévesen értelmezi, abba olyan tényállási elemeket "épített be", amelyek oda nem tartoznak, vagyis II. r. és III. r. alperesek az I. r. és V.r. felperesek személyhez fűződő jogait súlyosan megsértették." A jelen jogvitában a jogerős ítéletet hozó bírósági tanács azt írja, hogy a bírói eljárás GARANCIÁLIS szabályok alkalmazása mellett történik, ezért az érintett személy vonatkozásában jogsérelem nem következik be." Azt azonban, hogy melyek ezek a "garanciális szabályok" egy nyilvános tárgyaláson, arról már az ítélet egyetlen szót sem veszteget. Az ítélet ezen vonatkozása miatt is teljesen hiteltelen. Az ítélet jogellenes azért is, mert ügyvédünk erre a jogban való tévedésre már a mellékletben felhívta a figyelmet, de erre a bíróság nem reagált.

ad II./b) A jogerős ítélet indokolásának 5. oldal 2. bekezdése valótlan tényeket tartalmaz: a II. r. alperes rendelkezett a III. r. felperes születési helyének és idejének pontos adataival, de a "stb."-vel is, sőt ez utóbbival a leginkább. Az viszont - amit a másodfokon eljáró bíróság arról ír, hogy "a II. r. alperes nem tanúsított olyan magatartást, amelynek EREDMÉNYEKÉNT az általa feldolgozott adatoknak az érintettekkel való kapcsolata helyreállt volna", olyan súlyos jogban való tévedés, amelyet egy jogász egyetemi hallgató sem követhet el, nemhogy három L.B. szakbíró! A személyes adatok védelmének jogi szabályozása ugyanis nem eredménykötelem, hanem megállapításra irányuló jogviszony. A Pp. 123. § második fordulata szerint: "Megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felek jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges és a felperes a jogviszony természeténél fogva .. teljesítést nem követelhet" (rövidítés a felperesektől) A jogsértés tehát már azzal befejezett, hogy a II. r. alperes a "jogosulatlan hozzáférés" lehetőségét megadta. Ezt a "jogosulatlan hozzáférés" lehetőségét tiltja az Atv. 10. § (1) bekezdése, de kifejezetten a (2) bekezdése. Vagyis, másként fogalmazva, megszűntették az adatbiztonságot, ami az Atv. alkotmányos alapelve. Ezzel tehát megvalósult a Ptk. 81. §-ban foglalt magántitok megsértésének törvényi tényállása, vagyis attól függetlenül, hogy a II. r. alperes által feldolgozott adatoknak az érintettekkel való kapcsolata helyreállt, vagy nem a II. r. alperes terhére róható a Ptk. 81. §-ába ütköző magatartás. Mindezek ismeretében azt kell megállapítani, hogy a II. r. alperes fellebbezése csak azért volt "eredményes", mert a L.B.Pf.IV. bírósági tanácsa a jogerős ítéletet súlyos törvénysértések és jogban való tévedések alapján hozta meg. III. A L.B. jogerős ítélete törvénysértő azért is, mert megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdés utolsó fordulatát, vagyis a Pp. 239. § rendelkezései ellenére nem utalt arra, hogy a 2003. december 22-én kelt fellebbezési ellenkérelmünkben előadott tényeket miért nem találta bizonyítottnak. A fellebbezési ellenkérelmünkben előadtuk: 1.) A II. r. alperes "példaként" említette a L.B.Pfv.22.548/2000/4.számú felülvizsgálati ítéletét - ezzel kapcsolatban - "állandó bírói gyakorlat"-ra hivatkozott. Mi bebizonyítottuk, hogy szó sincs "állandó bírói gyakorlatról" orvosi dokumentáció "anonimizált" jogszerű kiadásáról az érintett személy hozzájárulása nélkül. Az volt az egyetlen ilyen ítélet, amit a II. r. alperes fellebbezésében "példaként" csatolt. Erre a felvetésünkre a jogerős ítélet nem tért ki az indokolásában, ami törvénysértő. 2.) A fellebbezési ellenkérelmünkben részletesen indokoltuk, hogy az első fokon hozott részítélet miért kifogástalanul jogszerű, vagyis mindenben megfelel egy független demokratikus jogállam bírói ítéletének 3.) Nem indokolta a jogerős ítélet fellebbezési ellenkérelmünknek arra az előadására, amely szerint a II. r. alperes hivatkozott felülvizsgálati ítélete contra legem. 4.) Nem indokolta a jogerős ítéletet hozó bíróság, hogy miért nem vette figyelembe ügyvédünk 2003-ban megjelent tudományos könyvének kifejtését a történeti tényállás szerint azonos ügy kapcsán kifejtettekről. Különös jelentőséggel bírt volna ennek kifejtése, minthogy elvi jogkérdésről van szó. 5.) Mi - felperesek - már 1998. október 13-án beterjesztettünk az első fokon eljárt bírósághoz egy "észrevételt", amelyben 16 olyan adatra hívtuk fel a bíróság figyelmét, amelyekből az érintett személyek azonosíthatóak. Ezt a tényt a fellebbezési ellenkérelmünkben külön is kiemeltük. A jogerős bírósági ítélet - megszegve a Pp. 221. § (1) bekezdés utolsó fordulatában írt kötelezettségét - nem indokolta ítéletében, hogy ezt az egyértelmű bizonyítékot a II. r. alperes, személyiségi jogainkat sértő adathalmazt miért nem találta bizonyítottnak.

V. Mindezek alapján konklúzióm

A jövő igazságszolgáltatásának determinálása vissza kell kerüljön az I. és II. államhatalmi ághoz bele véve a már újabban - félig meddig - kialakult IV., V. "államhatalmi ágakat" is (ombucman rendszer, Alkotmánybíróság) és csak kisebbségben bírók kezébe. Ez a - létrehozandó - grémium határozhat jogegységi döntésről, kötelező elvi döntésekről és BH. esetleg közzétételről. Egyébként a bíró az ítélkezésében akkor szabad, ha VALAMENNYI ítéletet interneten közzé teszik és az ítélkező bíró dönt arról, hogy valamelyiket alapul veszi, vagy azok figyelmen kívül hagyásával határoz a perben. Ha a jövő igazságszolgáltatás egységének biztosítására feltétlenül szükséges jogegységi döntések meghozatalára, ehhez külön testület létrehozása elengedhetetlen. Összeállításáról egy tervezet: minden grénium - amelyet a következőkben felsorolok - két-két jogász szakembert delegál. A testületek lehetnek:

- Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottsága

- Igazságügyi Minisztérium

- Ombucman testületek tagjai

- Jogi egyetemek tanárai

- MTA Jogügyi Osztálya

- MTA jogász akadémikusai vagy levelező tagjai

- Bírói testület

- Ügyészség

Az így kialakult 16 tagú testületből az elnök választ alkalmanként 5-5 tagot a jogegységi határozat meghozatalára. A testület elnöke lehetőleg az Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottságának egyik tagja lehetne. Mindenképpen szükséges, hogy az így kialakított jogegységi határozatot is Alkotmánybíróság normakontrollként vizsgálhassa, minthogy jogszabály jellegű határozatról van szó.

Ilyen testülethez hasonló "Alkotmánytanács" több Nyugat-Európai országban működik, pl. Franciaországban is. Erről írt dr. Kovács István alkotmányjogász Nyugat-Európa alkotmányai5 című könyvében: "Az V. Köztársaság alkotmánya az Alkotmánytanács létrehozásával újtípusú, önálló és állandóan működő speciális szervet hozott létre az alkotmányosság ellenőrzésére. Az új szerv nem alkotmánybíróság, de nem is eseti parlamenti bizottság. Elnöke az állam egyik első személyisége, hivatali rangsorban mindjárt a kormány után következik. (20) Tagjai közül hármat a köztársaság elnöke, hármat a Nemzetgyűlés, hármat a Szenátus elnöke bíz meg 9-9 évre. Ezen kívül életfogytig tagjai az Alkotmánytanácsnak a Köztársaság volt elnökei. A Tanács tagjait háromévenként megújítják, így folyamatosan létezik. Tagjai nem lehetnek sem a kormány, sem a parlament, sem a Gazdasági Tanács, sem az Államtanács tagjai. Az Alkotmánytanács tagjai kötelesek tartózkodni minden olyan közéleti tevékenységtől, mely a reszortjukhoz tartozó ügyekben nyilvános konzultációval járna együtt, nem vállalhatnak valamely pártban, vagy politikai csoportosulásban olyan vezető, vagy felelős tisztséget, mely összeférhetetlen az Alkotmánytanács-beli tagságukból folyó "diszkréció" kötelezettségével. Az Alkotmánytanácsnak nincs általános hatásköre, kifejezetten azokban az ügyekben jár el, amit számára az alkotmány és a vonatkozó organikus törvények kijelölnek, illetve amelyeket ezekből a Tanács önmaga számára levezet. Ezeknek az ügyeknek az áttekintése arról tanúskodik, hogy az Alkotmánytanács tevékenysége jóval túlmutat az állami szervek közötti hatásköri megosztás, vagy a jogalkotás hierarchiájával kapcsolatos alkotmányos előírások betartásának ellenőrzésén. Szerepe egyre nő az alapvető jogok védelmének területén, de ellát a választási bíráskodáshoz hasonló feladatokat is. Döntései ellen nincs helye fellebbezésnek."

VI. Az emberi érdek (rationes) fogalma

Arról a körülményről, miszerint az emberi gondolkodás "logikájába" nem csak a szűken értelmezett - abszolút objektív és a gondolkodó szubjektumától teljesen független - úgyszólván "matematikai logikai" szabályok érvényesüljenek, az embernek - mint szubjektumnak - le kell mondania. Az ember - bármennyire logikusan, tárgyilagosan, belső szubjektív tudattalanjától függetlenül - gondolkodik, vélekedik, nem tud megszabadulni a tudatos "alatti" (melletti) - úgy nevezett "más rekeszbe tartozó", de az abszolút tudatost befolyásoló "kognitív" egymásra hatásától. Ez az emberi gondolkodás lényege, minthogy a leglogikusabban gondolkodó lény sem "gondolkodó gép", hanem ember, homo sapiens, személyiség, egyén. A sapiens (okos, értelmes, bölcs) és a rational (érdek) egysége az ember gondolkodásában és tevékenységében. Ehhez dr. Ádám György agyfiziológus hozzáteszi: "a rendszertani meghatározás: homo sapiens, sapiens a maga kétszeres bölcs jelzőjével éppen ezt a megismerésből fakadó érzést húzza alá." Ha nem ilyen lenne, nem is lenne ember6.

Akkor tehát, amikor az egyszer, a múltban megtörtént tényállás megítélése és meggyőződése alapján a független, érdekektől mentes bíró ítélkezett ezzel nyomatékosan ÉRDEKELTTÉ (rationes) vált. Nem hibáztatom ezért a bírókat, a bíróságot még csak a lehető legkisebb mértékben sem marasztalom el a bírói testületet (harmadik államhatalmi ág tagjait) hanem rámutatok arra a tudományosan bizonyított tényre, amely szerint a bíró is - mint minden EMBER - ha egyszer már egy nézet, felfogás, megítélés mellett kiált, azt sokoldalúan megindokolta, akkor nem csak tisztán logikus tudata működött, hanem a tudat "alatti" (tudat melletti rekeszben működő tudatlanja) is beleszólt a megítélésbe, ezért az ítéletének elfogadottságában messzemenően érdekeltté (rationes) vált. Ez az emberi gondolkodás pszichikai lényege.

A "gondolkodó" gépek (pl. számítógépek) bizonyos értelemben sokkal "okosabbak" mint az ember (de csak idézőjelben). Bizonyos műveleteket pontosabban, gyorsabban és sokkal "okosabban" végeznek el, mint a gondolkodó ember. Mégsem tudnak gondolkodni, tehát valójában nem okosabbak mint az ember, sőt - bizonyos értelemben, gépi műveletmegoldásuk miatt - sokkal "butábbak", mint az ember. A gondolkodásnál, az emberi értelem meggyőződésénél soha nem "tudhatnak" többet, vagy jobbat. Az emberi gondolkodást, meggyőződést soha sem lehet gépekre (pl. számítógépekre) bízni. Az ember az általa készített "szerszámot" csak tevékenysége segítőjéül tudja felhasználni a csiszolatlan kőbaltától a legmodernebb számítógépig. A gépnek nincs "tudatalattija", tudatlanja, belülről gondolatokat mozgató szubjektuma, ezért nem lehet rá semmiféle emberi "megítélést" bízni. Az ember nem gép és ezért tud - megfelelő kautilák mellett - peres eljárásban is bíróként ítélkezni, a már kifejtettek figyelembevételével.

Ezt a tényt tudományosan feltárva értjük meg, hogy a bírói testület ezen mögöttes szféra ellen miért tiltakozik saját megítélése szerint, holott éppen elsősorban a bírói testületnek az érdeke, hogy az egyszeri múltbeli res judicata ítéleteinek absztrakciója és generalizációja már más testületé legyen és így a bírói testület a társadalom kontrolja alá kerüljön.

Meggyőződésem, hogy ennek a - most felvetett - problémának sokoldalú és tárgyilagos vitája éppen a bíróságot fogja meggyőzni arról, hogy a múltbeli - res judicatáig tartó - ítélkezést követően, a jövő évtizedek százezernyi ítéletének determinálása - az emberi gondolkodás tudatos és tudattalan egymásra hatása (logika és rationes egymásra hatása) miatt - már nem lehet kizárólag a feladata. Abban csak részben kaphat szerepet, habár az is kétségtelen, hogy ebben a rész szerepe elengedhetetlen.

Az itt kifejtett elmélet kidolgozása még csak embrionális állapotban van. Két magasan képzett - specialista -szakemberrel indulok neki ezen koncepció kidolgozásának.

Egy feltételezésemet azonban nyomatékosan le kell szögeznem: ha Magyarországon ez a szétválasztás az egyszeri, múltban lezajlott tényállás bírói - res judicata - megítélése és a jövő ítélkezése egységének determinálása szétválik, akkor a címben írt ítélkezés egysége megszűnik kétséges lenni.

Az egész élő világot, azok egyedeit - különösen a magasabb rendű lényekét, pl. a gerinces emlősállatok ténykedését - az érdek mozgatja (nem kizárólag, de primer jelenségként).

Az emberek érdek-világa az állatiból nőtt (emelkedett) ki és nyert magasabb értékrendet.

Az emberi tudat mindig szervezett organizált pszichikus jelenség. Az emberi tudat organizációjáról azt is állíthatjuk, hogy a logikai kényszerűség felismerésének alapján áll. Ezen logikai alapelvek bázisán épül fel az önfelismerés és a különbségtétel az egyes személyiség és a külvilág között. Ebbe "épül bele" az ember objektív és szubjektív érdekeltségnek tudatos és tudatlan belső gondolkodási determináltsága. Dr. Ádám György agyfiziológus szerint: "... a humán kognició mindig összetett folyamat, amely a tudatos és nem tudatos érzékelési elemek állandóan mozgó, folyton változó együtteséből tevődik össze; ezek alkotják a megismerés együttes szövetét"7. Ehhez teszem hozzá - a tételt tovább folytatva -, ezek alkotják a jelenségek értékítéletének "együttes szövetét is."

Az emberi érdek (rationes) tehát - "előjeleitől megfosztva" - sem nem jó, sem nem rossz, egyszerűen létezik, jelen van az ember tudatában és tudatlanjában, tehát gondolkodásában.

Az emberi érdek azonban csak in absztrakte "előjel nélküli" in konkrétó mindig valami felé vonz és valami ellen taszít. Így pl. az igazságszolgáltatásban működő bíró érdeke, hogy az elbírálására bízott ügyben érdektelen legyen, hiszen csakis így tudja az ügyet pártatlanul elbírálni.

Ezzel az érdektelenül elbírált ügy megítélése során érdektelenségét objektíve elveszíti és szubjektumában azt - minden törekvése, jó szándéka ellenére - nem tudja visszaszerezni. Esetleg gyengíteni, halványítani igen, de nullifikálni soha.

Sajátos viszonyban van egymással az ember objektív logikus gondolkodása és szubjektív érdekrendszere a tudatalattiból kiindulva. Ha a logikus érvelése pl. egy tudományos kutató objektív álláspontját olyan kérdésben fejti ki, amely érdeke is, ez erősen segíti: érvelése még logikusabb lesz.

Ha valaki olyan kérdést kénytelen kidolgozni, amely érdekei ellen hat, a tudatalatti működésbe lép és érvelése logikátlan, rabulisztikus lesz, minden törekvése ellenére.

VII. Logika, érdek, oktatás

Az ember egyik legnagyobb értéke az a tény, hogy életét onnan folytathatja, ahol az előtte élők abbahagyták. Ez dologi és eszmei értékekre egyaránt vonatkozik. Az újszülött "készen kapja" a sok százezer évig készített anyagi javakat a lakástól a közlekedési eszközökön keresztül a javak előállításáig, a művek (zene, irodalom, festészet, stb.) millióit és a logikus beszédet, a tudást, a gondolkodás módját és eszközeit (a kőtáblától majd a pergamenten keresztül, illetve később a papírtól és ceruzától a legmodernebb "gondolkodó" szerkezetekig), továbbá ezek közvetítését mások számára (előadásokon, telefonon, rádióban, televízióban) és azok leírt formái (könyvekben, magnetofon szalagon, videón, filmen, stb.)

Ebben a - múltból a jelenen keresztül a jövőbe mutató - folyamatban az egyik legfontosabb ténykedés az oktatás, tanítás, ismeret-átadás.

Ahhoz, hogy valaki jogász legyen, nagyon sokat kell tanulni, általában művelődni és jogelméletet, illetve joggyakorlatot másoktól (előadásokból, könyvekből, stb.).

A tanulás és a tanítás rendkívül bonyolult, összetett művelet. Az egyik legfontosabb aspektusa a tanár-tanuló viszonynak a logikai átfogása az oktatandó anyagnak és az érdek-kapcsolat a tanár és a tanuló között. Másként fogalmazva: a tanár és tanítványa között érthető legyen - kimondva, kimondatlanul - az objektív logikai alapja az oktatandó anyagnak és a tanár-tanítvány racionális, szubjektív érdek-kapcsolata. A tanítás-tanulási viszony tehát az érdekeltek kapcsolata az objektív logikai tananyag átadás-átvételében. Ez akkor megfelelő, ha nem csak egyoldalú, hanem a tanár-tanítvány viszony kölcsönös, a tanítvány visszajelez, érdeklődik, esetleg logikai érvekkel vitatkozik is a tanárral. Az oktatás teljes egyoldalúsága nem kívánatos művelet. Az azonban sok ezer éve tapasztalati tény az oktatásban, hogy a tanár logikai, objektív információ-átadása mellett a szubjektumát, érdekrendszerét, érzelmeit, tudatküszöb alatti determinánsait is átadja. Nem gépek adnak át információt más gépeknek, hanem homa sopiensek tudatos és tudatalatti érveiket és érzelmeiket (érdekeiket) is - több-kevesebb sikerrel - tanítványaiknak. Ezért évezredek óta beszédtéma a tudományban, az irodalomban, a zenében, a festészetben, stb, hogy ki kinek volt a tanítványa, illetve kire melyik "iskola" volt döntő hatással. Gyakori az is, hogy a tanítvány meghaladja mesterét, minthogy a világ előre lép.

A jogász logikája és rációja.

Köztudomású tény, hogy a jogász ténykedésnek (jogi tevékenységnek) különböző területei vannak. A jogászi tevékenység elmélete joggyakorlatban manifesztálódik, vagyis különböző jogi foglalkozások során művelik a jogászok szakismereteiket. Szükségtelen ezeknek még a példaszerű felsorolása is, minthogy ezen sorok olvasói ezeket - többé-kevésbé köztudott voltuk miatt - ismerik.

A jogászok közül három foglalkozási ágat emelek ki, az igazságot szolgáltató bírót, ügyvédet (jogtanácsost) és az ügyészt. A három foglalkozás egymással azonos és egymástól eltérő jogszolgáltatási feladatokat (jogokat és kötelezettségeket) hordoz. Külön említem a jogász tanárt (egyetemi oktatót) aki az előbb felsorolt három feladatot ellátó is lehet másodállásban, de mégis a bírón, az ügyvéden és az ügyészen kívül említendő - nagyon fontos - foglalkozási ág, első helyen éppen a jogászok oktatásában.

Jelen tanulmányomban a felsorolt tevékenységet végző jogászok közül két "szereplő" oktatását mérem össze? az ügyvédjelölt és a bírósági fogalmazó illetőleg bírósági titkár jogi oktatását az ügyvédi, illetve a bírói vizsgáig. Azt tapasztalom, hogy mind a két igazságszolgáltatásban "perdöntő" személy oktatását - úgyszólván kizárólag - bírók végzik. Bírók oktatják az ügyvédjelölteket is és a bírósági fogalmazókat és titkárokat. (Ez az állításom természetesen nem vonatkozik a bírók jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 3. § g.) pontjában tételesen felsorolt személyekre a bírósági titkárt kivéve.) A gyakorlat azonban ma Magyarországon az, hogy a bírók túlnyomó többsége a jogi diploma megszerzése után bírósági fogalmazó, majd titkár lesz és a vizsgák letétele után kinevezik bíróvá.

Jelen tanulmányomban azonban elsősorban az ügyvédjelöltek oktatását elemzem. Nem hibáztatom azt a gyakorlatát, amely szerint az ügyvédjelölteket bírók IS (!) oktatják, hiszen ez - szemléletük kialakításához - elengedhetetlen. Annál anakronisztikusabb azonban, hogy úgyszólván csak bírók tanítják és vizsgáztatják az ügyvédjelölteket. Ezzel a bírói öndicséretet is megkapják az ügyvédjelöltek. Az ilyen oktatásokon kifejezetten törvénysértő anyagot is "tanulnak" a jelöltek, pl: a bíró a per ura, a felek és ügyvédek ALÁRENDELTEK a bíróknak.

Dr. Soltész Judit bírónak a Jogtudományi Közlöny 2002. júniusi számának8 úgyszólván minden mondata a bíró "felsőbbrendűségéről" szól, pl. azt állítja, hogy a bíró pervezetése és ítélkezése a bírót a fél fölé rendeli. Egyetlen szót sem szól arról, hogy a bíró kérelemhez kötött, a pervezetés csak "technikai norma" az AB határozata értelmében és az igazságot a bíró a feleknek SZOLGÁLTATJA !

Ezek a - független demokratikus jogállamtól távol álló - nézetek a jelöltek oktatásában is állandóan "visszaköszönnek" és az ügyvédeket a bíróság "taláros alattvalóivá" kívánják süllyeszteni. Nincs egy szavuk sem az oktató bíróknak arról, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdés, a BIZONYÍTÁSI TEHER a felperest teszi meg a PER URÁVÁ és a fél ügyvédje éppen a bizonyítási terhet hordozó fél képviseletében semmiképpen sem alárendeltje a bírónak. Ez a nézet a középkori inkvizitórius eljárásból "örökölt" felfogás!

Ez a bírók "felsőbbrendűségi tudata" győzi meg önmagukat arról, hogy Ők az igazságszolgáltatás KORLÁTLAN URAI és ezen "szerepükben" a JÖVŐ ítélkezésének determinálásában is ABSZOLÚT HATALMUK van! Minthogy azonban ez a probléma a III. éves rendben vár tudományos megoldásra, ezt a hamis tudatot kell elsősorban elemezni és a "bírói hatalmat" az államhatalmi ágak között "HELYÉRE TENNI" ! Ezzel az ügyvédeknek és így már az ügyvédjelölteknek is tisztában kell lenniök. Az kétségtelen, hogy a Bszi tv. 7. § értelmében a "bíróság határozata mindenkire kötelező..." egy múltbeli döntés esetében, de a nyitott jövő igazságszolgáltatásának "megtervezésében" és "megszervezésében" az ügyvéd szerepe AZONOS a bíróéval, hasonlóan az ügyészéhez, az egyetemi jogász oktatók, jogtudósok szerepéhez.

VIII. A jövő igazságszolgáltatásának "megtervezése" és "megszervezése"

A múltban lezajlott, vagy folyamatban lévő - jogvitát eredményező, konkrét felek között keletkezett - ügy peres eljárásban történő elbírálása a bíróságok (bírók) feladata, jogerős határozatig. Manapság Magyarországon évente több százezer res iudicata ítélet keletkezik, amelyeknek még a nyilvántartása sem egyszerű feladat. Ennek ellenére, a jövő ítélkezésének megtervezése és megszervezése szempontjából ezek az ítéletek a kincsestárat alkotják. A sokszázezer jogerős - múltban egy jogvitában hozott - ítélet feldolgozása viszont elengedhetetlen. Ezt - valamilyen formában - minden független, demokratikus jogállam elvégzi. A feldolgozásnál már a szempontok kiválasztása is problematikus. Jelen tanulmányomban meg sem kísérelem a feldolgozás szempontjait felsorolni - még példaszerűen sem - de ez a tanulmányomnak nem is feladata. Mindössze arra szorítkozom, hogy a megtervezés és megszervezés alapvetését próbáljam meg felvázolni.

A jövő igazságszolgáltatásának megtervezése

Az igazságszolgáltatás jövője tervezésének első lépése a már meghozott jogerős ítéletek jól hozzáférhető közzététele, amire - mint már ezt írtam - a legalkalmasabb eszköz valamennyi res iudicata ítélet internetre felvétele, úgy, hogy azokhoz az ítélkező bírók, de bárki más is - pl. ügyvédek, ügyészek - szabadon hozzáférhessenek.

A második lépés a jogerős ítéletek statisztikai feldolgozása anyagi jogi és perjogi szempontok alapján. Ez azt jelenti, hogy egy ítélet legalább két helyen megjelenik, de lesz olyan ítélet, amely sokkal több szempont szerint is megtalálható lesz a statisztikai feldolgozásban anyagi és perjogi okokból. Nagyon fontos szempont, hogy - a statisztikai adatok ismerete alapján is - az ítélet azonnal előhívható legyen. Fontos, hogy az ítéletek csoportokba sorolva is tároltassanak, de az is, hogy ez a "csoportosítás" ne legyen egyben - már eleve - prejudikálás is. Ez ugyanis azért alapvető statisztikai feldolgozási szempont, mert kivétel nélkül minden jogvitás ügy - tehát annak jogerős ítélete is - hasonlít más ügyekhez, de el is tér minden más jogvitától (többé vagy kevésbé). Ha tehát egy ítéletet "eleve" egy meghatározott csoportba sorolunk, már - egy bizonyos szempontból - "meg is ítélték", tehát túlléptünk a célon: "statisztikai feldolgozás".

Ezt követi a statisztikai feldolgozás értelmezés szerint való besorolása, ami már - véleményem szerint - a művelet legnehezebb része.

Az ítéletek értelmezése sok szempontból analóg a jogszabályok értelmezésével, habár annál több is és kevesebb is. Több azért, mert az ítéletben a bíró a jogszabályokat már értelmezte, tehát az ítélet értelmezése az "értelmezés értelmezése" is.

Kevesebb azért, mert a jogszabályok értelmezése hagyományosan

- nyelvtani értelmezés

- logikai értelmezés

- rendszertani értelmezés

- történeti értelmezés

Minden "hagyományos" jogszabály értelmezés összefüggéséről a jogerős ítéletek értelmezéséhez való viszonyáról:

a.) A "nyelvtani értelmezés" pontatlan kifejezés, lényegében szövegértelmezésről van szó a szavak értelmének szempontjából. Ez különösen fontos problémát az ítéletek értelmezésében akkor jelentkezik, ha az ítéletben használt kifejezések (elnevezések) szinonimák (pl. kutya és eb) vagy homonimiák (pl. nap és nap vagy óra és óra). Ezek ugyanis akkor jelentenek problémát, ha pl. a szinonimák összetéveszthetők ál-szinonimákkal (pl. lázítás és uszítás), vagy ál-homonimiákkal, (pl. egy ál-homonimiákból összeállított mondat: "követ követ követ").

Jelen tanulmányom IV. fejezetében egy ítélkezési példa - az orvosi dokumentáció "anonimizálásáról" - elemzéséről van szó. Ebben az ítélkezési hiba - többek között - az "anonimizálás" kifejezésnek szinonimaként való szóhasználata a "felismerhetetlenné tétel" szóösszetétellel (Atv. 2. § 8. pont).

b.) A logikai értelmezés elemzése az alapvető probléma az ítéletek tartalmi elemzésében is. A bírósági ítéletek tényekből való következtetések jogszabályokkal összevetve. Egy-egy ilyen logikai lánc mindig az elemzés tárgya. Közismert, hogy egy lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. Ezen tanulmány IV. fejezetében részletesen leírt ítélet-komplexum is "logikai lánc". Nyilvánvalóan ennek a leggyengébb láncszeme az a tény, miszerint logikai képtelenség úgy "felismerhetetlenné tenni" (a bírók szerint hibásan "anonimizálni") egy orvosi dokumentum köteget, hogy abból még - ezek után is - orvosszakmai tételek, tények, eljárások megismerhetők és elemezhetők legyenek. Az orvosi dokumentáció "anonimizálálást" jogszerűnek állító ítéletek logikai láncának ez a leggyengébb láncszeme, amely folytán a lánc "el is szakad", vagyis a bizonyítani kívánt logikai sor nincs bizonyítva. Ez - mint az közismert - egyetlen "láncszemen" múlik. Ezt kell az ítéletek logikai értelmezésének során kiemelni és statisztikailag a megfelelő helyre tenni. Jelen példa szerint az "anonimizálást" legalizáló ítéleteket a logikailag hibás ítéletek közé kell sorolni, tehát a jövő ítélkezésének alapját ezek az ítéletek nem szolgáltathatják vagyis a jövőbeli ítélkezés adatává tenni jogellenes. Annak ellenére, - a Bszi.tv.7. § értelmében - mindenkire kötelezőek, mint jogerős ítéletek. Ez a res iudicata azonban - ez nyilvánvaló - nem vonatkozik egyetlen, még jogerősen be nem fejeződött jogvitára sem, vagyis semmiféle jövőben hozandó határozatra, még akkor sem ha a jogvita teljesen azonos a már jogerős ítéletekkel lezárt jogvitával. Ez a független demokratikus jogállamok rendszerének egyik alapja.

A logikai képtelenség az elemzett "anonimizálást" ajánló ítéletben akkor éri el csúcspontját, amikor a bíróság ezt mondja: "Az így elkészült magánszakértői véleménynek a bíróság rendelkezésére bocsátásával a kiszolgáltatott adatoknak az érintett személlyel való kapcsolata ugyan helyreáll és visszanyeri személyes adat jellegét, ettől kezdve azonban az adatok felhasználása a bírósági eljárás keretei között történik, tehát az érintett személy vonatkozásában a jogsérelem nem következik be. (Atv. 2. § 1. pont) az alperes pedig a védekezéshez való jogában nincs korlátozva". Az idézett indokolási rész olyan mértékben logikátlan, hogy azt még indokolni sem érdemes, a szöveg önmaga cáfolatát rejti magában. A BH. ennek ellenére lehozta (1997. évi 5. szám 218. jogeset, jelen tanulmányban IV/2. alatt közölve). Egyszerűen megfejthetetlen, hogy ezen az "okfejtésen" a bíróságok (több ilyen ítélet található) mit értettek.

c.) A jogszabályok rendszertani értelmezése is átterjed a jogerős ítéletek nyilvántartásának területére. nagyon sok ítélet több jogvitát is eldönt egy határozatban. Ezek az ítéletek minden rendszerbe külön-külön besorolandók. A jelen tanulmány IV. fejezetében ismertetett ítéletek (anonimizált" orvosi dokumentációk legalizálása) rendszertanilag a Ptk. Második rész IV. cím, a személyek polgári jogi védelme VII. fejezet "személyhez fűződő jogok" alrendszerébe tartozik, de feltétlenül - alapkérdését illetően - a Negyedik rész II. cím XXIX. Fejezet "kártérítés általános szabályai" alfejezethez is. Statisztikailag mindkettőnél nyilván kell tartani, minthogy az "anonimizált" orvosi dokumentáció megítélése alapvetően kihat a kártérítés megítélésére is.

d.) Történeti értelmezése a jogerős ítéleteknek nem egyszerű probléma, minthogy a III. évezred és az EU-hoz csatlakozása Magyarországnak további értelmezéseket ad az ítéleteknek, aminek elemzésébe - jelen tanulmányomban - nem kívánok belebocsátkozni. Azt azonban megjegyzem - minthogy tanulmányom egyetlen példát elemez a IV. fejezetben részletesen - hogy az orvosi dokumentációnak "anonimizálással" való legalizálása és az érintett személy hozzájárulása nélkül kiadása idegen személyeknek: inkvizitórius eljárás.

Az anyagi jogi feldolgozást követi a perjogi statisztikai feldolgozás. Itt nyomatékosan le kell szögeznem, hogy a jelenlegi magyar ítélkezési gyakorlat erősen eltolódik az alaki (perjogi) megítélés felé, minthogy ez a "módszer" az ítélkező bírónak sokkal jobban megfelel, egyszerűbb és napjainkban olyan fontosnak tartott "futamidőt" is gyorsítja9. A perjogi statisztikai feldolgozásban két nagy csoportot kell elkülöníteni, egyrészt azokat a jogerős ítéleteket kell különválasztani a többitől, amelyek csak alaki okokkal indokolják a határozatot. A másik csoportba tartoznak a perjogi feldolgozások, különösen a perjogi hibák az ítélkezés során. A jelen tanulmány IV. fejezetében ismertetett ítélet az "anonimizálás" legalizálásáról (IV/1) alapvető hibája - mint ezt ott ki is fejtettem - az, hogy a jogerős ítélet részletesen szól az orvosi dokumentáció "anonimizálásáról" - azt legálisnak minősítve - holott a bíróság az akkor hatályos Pp. 4. § (1) bekezdése értelmében - kérelemhez kötött volt (ma hatályos Pp. 3. § (1) bekezdése) - de ezt a "legalizálást" sem a felperesek sem az alperes nem kérte felülvizsgálati kérelemben, illetve felülvizsgálati ellenkérelmében: ezt a bíróság teljesen önhatalmúan hozta, tehát nagyon súlyos perjogi hibát vétett. Már csak ezért is törvénysértő volt a felülvizsgálati ítélet, habár az ítélet szerint a pert - ebben a vonatkozásban - a felperes megnyerte.

A jövő igazságszolgáltatásának megszervezése

Arról már szó volt jelen tanulmányomban, hogy feltétlenül szükséges a jövőben minden jogerős ítélet közzététele, lehetőleg az interneten és minden bíróságnak (bírónak) lehetővé kell tenni, hogy valamennyi jogerős ítélethez könnyen hozzá tudjon jutni. Ezért is fontos az ítéletek pontos és szakszerű csoportosítása több különböző szempont szerint, mert nem várható el a bíróktól, hogy - valamennyi ítéletből - maguk csoportosítsanak, ám ha valamelyik bíróságnak (bírónak) ez az igénye, azt is lehetővé kell tenni.

A jogerős határozatokat haladéktalanul fel kell tenni az internetre, ami ma már nem gond, lévén olyan az internetes technika, hogy egy - akár 30 oldalas - szöveg negyed óra alatt feltehető. Ezt tehát a kihirdetés napján, de legkésőbb másnap végre kell hajtani.

Ezzel gyakorlatilag feleslegessé válik a "Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye", a "Bírósági határozatok (közzéteszi a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága)", más - hasonló - folyóiratok, pl. a "Bírósági Döntések Tára (polgári és gazdasági jog On-line hozzáférés KJK-Kerszöv kiadvány)", stb.

Véleményem szerint mindezeket véglegesen meg kellene szüntetni "szerkesztőbizottságaikkal" együtt. Az ún. szerkesztőbizottságok minden konkrét felelősség nélkül, tehát önkényesen választják ki a havi több tízezer ítéletből azt a néhányat, amelyet közölnek, minden további indokolás nélkül.

Ha valamennyi jogerős ítélet megtalálható az ítélkező bírók (és bárki más) számára, a helyzet gyökeresen megváltozik, alkalmazkodik egy független demokratikus jogállam jövőbeli ítélkezési gyakorlatához, azonban egy további - nem könnyen megoldható - problémát vet fel. Annak a testületnek, amely megtervezi és megszervezi a jövő ítélkezésének "példatárát", meg kell jelölnie, hogy melyek azok az ítéletek amelyek - meggyőződése szerint - törvénysértőek, tehát nem képezhetik a jövő ítélkezésében. Ez - ha nincs mellette indokolás - nagyon egyszerű, elég mellé írni, hogy "alkalmas" vagy "alkalmatlan". Ezzel azonban a probléma nincs lezárva minthogy önkényesnek tűnik. Legalábbis azt a múltbeli ítéletet, amelyet a jövő ítélkezés alapjául alkalmatlannak minősítenek, röviden indokolni kell. Jól tudom, hogy ebből nagy - esetleg véget nem érő - jogvita keletkezhet, de ezt egy jogállamnak vállalnia kell. A demokrácia sokkal bonyolultabb mint a diktatúra, ami a harmadik államhatalmi ág, az igazságszolgáltatás rendszerére is vonatkozik.

Ebben - az itt vázolt - rendszerben a jogvitát követő vitának nagyobb a jelentősége, mint eddig volt. Többen - pl. a Legfelsőbb Bíróság és az OIT elnöke - azt a véleményüket fejtik ki, hogy helyes lenne, ha ezekben a - jogerős vitát követő, de a jogkérdést tovább folytató - vitákban az ítéletet hozó bírók is részt vehetnének, amit jelenleg a "bírók jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (továbbiakban Bj.tv.) 28. § (2) bekezdése és a 29. § (1) bekezdése az ítélkező bírók számára megtilt. A magam részéről - a jelen körülmények között - egyelőre még azt javasolom, hogy a törvényhozó ezt a tilalmat ne oldja fel, éppen az ítélkező bírók és a jogerős ítéletek védelmében. Azt tapasztalom - mint gyakorló ügyvéd, de egyben jogász egyetemi tanár is - hogy a bírók nincsenek eléggé felkészülve a jogról való - bírósági eljáráson kívül folyó - vitára (tisztelet a kivételnek). Ha ugyanis az rendszeressé válna, hogy a jogerős ítéletről folyó további jogvitába maga az ítéletet hozó bíró is bekapcsolódhatna, a helyes, jogszerű, korrekt, törvényes ítéletek egy része is - a nagyközönség számára - "vitathatónak" tűnne, minthogy gyakorlott jogász ügyvédek, egyetemi oktatók, akadémiai kutatók kétségessé tehetnék a jogerős ítéletet azzal, hogy maga az ítéletet hozó bíró - az ezt követő vitában - nem tudná "megvédeni" jogszerű ítéletét. Úgy vélem, a Bj. tv. 28. § (2) bekezdése és a 29. § (1) bekezdése az ítéletek és a bírók védelme érdekében fogalmazódott. Ez azonban - az általam javasolt ítélkezési jövő megszilárdulása után - megváltozna.

IX. A jogegységi eljárás és a jövő igazságszolgáltatása

A ma hatályos Alkotmány 47. § (2) bekezdése: "A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek."

Azt már jelen tanulmányomban részletesen és sokoldalúan bizonyítottam, hogy a jogalkalmazás egységének biztosítása - kissé rejtve, de logikusan kifejtve evidens tételként - a nyitott jövő jogalkalmazásáról, vagyis ítélkezéséről szól. Ezért az Alkotmány ezen szakaszát egy - az EU-hoz csatlakozott, független demokratikus jogállamban - meg kell változtatni. A jogalkalmazás egységét egy olyan testületnek kell biztosítani, amely jogász szakemberekből, így bírókból is áll, de nem csak bírók határoznak a jogegységről, minthogy - ha közvetve is - ebben már ÉRDEKELTEK.

A "jogegységi eljárás"-ról a Bszi.tv. III. Fejezete rendelkezik a 27.-től a 33. §§-ig. Ha a magyar törvényhozás a leírt és részletesen megindokolt koncepciómat megfogadja, a Bszi.tv. III. fejezetét ki kell emelni a törvényből és másik törvényben szabályozni. Különben - ha az egész "jogegységi eljárás"-t a törvény nem kizárólag a bíróságokra (elsősorban a Legfelsőbb Bíróságra) bízza -, a Bszi.tv. III. fejezete különben korrekt és így ahogy van, át lehet építeni a jövő törvényhozási koncepcióját tervező és rendező testületre, amiben - mint írtam - bíróknak feltétlenül részt kell venni, de nem többségben. Ebben az esetben a "jogegységi határozatok" is kötelezőek lehetnek a bíróságokra, de az Alkotmánybíróság előzetes normakontrollja is vonatkozna a "jogegységi eljárásban" hozott határozatokra.

Ebben az esetben az összes - jogerős ítéletek 1-2 %-át közlő - valamennyi folyóirat (pl. BH. stb.) és azok szerkesztőbizottságai feleslegessé válnak, a "folyóiratokat" meg kell szűntetni, a szerkesztőbizottságokat fel kell oszlatni.

Mindennek a bevezetésével a jövő igazságszolgáltatásnak egysége - előbb-utóbb - biztosítható lenne.

dr. Ádám György


Jegyzetek

1. Sigmond Freud: "A mindennapi élet pszichopathologiája" (magyar nyelven megjelent a Budapest Világirodalom Könyvkiadó kiadásában 1923-ban) XII. fejezet "A determinizmus - véletlenben való hit és babona - szempontjából" 171. oldal


2. Lásd erről Ádám György "A polgári peres eljárás önellentmondásai" (különös tekintettel az orvosi műhiba perekre) Logod Bt. kiadás 2002. "Jogtudomány és matematika" c. tanulmányt, 77.-78. oldal


3. Osiris Budapest 1998. (negyedik, átdolgozott kiadás), ezt a részt dr. Fűrész Klára írta.


4. Ádám György: "Emberi lények-e a bírók?" Hibiszkusz Könyvkiadó 2003. évi V. Tanulmány: "Vita és jogvita", res judicata és utóélete VI. fejezet "Az anonimizálás" VIII. A felülvizsgálati kérelem ad II. (99.-105. oldal) és IX. A felülvizsgálati ítélet meghozatala 122-123. oldal.


5. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1988. évi 279. oldal


6. Lásd erről részletesebben dr. Ádám György agyfiziológus, a budapesti tudományegyetem élettanprofesszora, az Akadémia tagja, hosszú évek óta lelki jelenségek biológiai hátterét kutatja. Olyan kérdésekre keresi a választ, hogy miként befolyásolják a zsigereinkből kiinduló működésváltozások a viselkedésünket; hogyan válhatnak tudattalan belső szervi sejtéseink tudatos érzékeléssé; melyek az emberi emlékezés élettani alapjai stb. E kutatási területen több ismert monográfia és tankönyv szerzője. "A megismerés csapdái" (Magvető kiadó, Gyorsuló idő sorozat 1987.) Különösen 5. oldal, továbbá "Megismerés és tudat" 9-25. oldal.


7. Ádám György agyfiziológus: i.m. 25. oldal


8. Lásd erről pl. a Jogtudományi Közlöny 2002. júniusi számában dr. Soltész Judit, c. megyei bíró (PKKB) "A bíráskodás szerepelméleti aspektusai" című tanulmányát (297.-301. oldalak) és erre válaszomat. "Emberi lények-e a bírók" (egy tanulmány margójára) tanulmánykötet 14.-22. oldal


9. Lásd erről részletesen Ádám György: "Polgári peres eljárás önellentmondásai" i.m. 53-72. oldalak.